Читать онлайн книгу "A Dicsőség Esküje"
A DicsЕ‘sГ©g EskГјje
Morgan Rice
A Varázslö Gyűrűje #5
A DICSЕђSГ‰G ESKГњJГ‰BEN (A varГЎzslГі gyЕ±rЕ±je 5. kГ¶tet) Thor lГ©giГіs barГЎtaival epikus kГјldetГ©sbe kezd, amely a Birodalom vГ©gtelen vadonjГЎba vezet, hogy megprГіbГЎljГЎk megtalГЎlni az Е‘si VГ©gzet KardjГЎt, Г©s megmentsГ©k a GyЕ±rЕ±t. Thor barГЎtsГЎgai elmГ©lyГјlnek, mikГ¶zben Гєj helyeket fedeznek fel egyГјtt, furcsa szГ¶rnyekkel nГ©znek szembe, Г©s egymГЎs oldalГЎn harcolnak elkГ©pzelhetetlen csatГЎkban. Egzotikus tГЎjakkal, lГ©nyekkel Г©s nГ©pekkel ismerkednek meg, amelyek lГ©tezГ©sГ©t eddig elkГ©pzelni sem tudtГЎk. Гљtjuk minden egyes ГЎllomГЎsГЎval nГ¶vekszik a veszГ©ly. Minden tudГЎsukat, kГ©pessГ©gГјket Г¶ssze kell szedniГјk, ha Г©letben akarnak maradni, mikГ¶zben kГ¶vetik a tolvajok nyomait, egyre mГ©lyebbre Г©s mГ©lyebbre hatolva a Birodalomba. A kГјldetГ©s sorГЎn eljutnak az AlvilГЎg szГvГ©be, a pokol hГ©t bugyrГЎnak egyikГ©be, ahol az Г©lЕ‘halottak uralkodnak, Г©s a mezЕ‘ket csontok szegГ©lyezik. MikГ¶zben Thornak minden erejГ©t segГtsГ©gГјl kell hГvnia, jobban, mint valaha, sajГЎt mivoltГЎnak megГ©rtГ©sГ©vel is kГјszkГ¶dik. A GyЕ±rЕ± KirГЎlysГЎgГЎban Gwendolynnak el kell vezetnie a fГ©l kirГЎlyi udvart SzilГ©zia nyugati erЕ‘djГ©be, egy Е‘si vГЎrosba, amely a SzakadГ©k szГ©lГ©n talГЎlhatГі, Г©s ezer Г©ve ott ГЎll. SzilГ©zia erЕ‘dГtmГ©nyГ©nek kГјlГ¶nГ¶s elhelyezkedГ©se folytГЎn minden Г©vszГЎzadban tГєlГ©lte a tГЎmadГЎsokat, de mГ©g sosem kellett olyan vezГ©r tГ©madГЎsГЎt visszaverni, mint Andronicus, aki milliГіs hadsereggel bГr. Gwendolyn megtanulja, mit jelent kirГЎlynЕ‘nek lenni, felvГЎllalja a neki szГЎnt vezetЕ‘ szerepet. OldalГЎn Sroggal, Kolkkal, Brommal, Steffennel, Kendrickkel Г©s Godfrey-val arra kГ©szГјl, hogy megvГ©dje a vГЎrost a rГЎ vГЎrГі rettentЕ‘ hГЎborГєtГіl. EkГ¶zben Gareth egyre mГ©lyebbre Е‘rГјletbe sГјllyed, Г©s megprГіbГЎl leverni egy ellene kГ©szГјlЕ‘ puccsot: merГ©nyletet terveznek ellene KirГЎlyudvarhelyen. Erec kГ¶zben az Г©letéért kГјzd, hogy megmenthesse a szerelmГ©t, Alistairt Г©s SavariГЎt, a herceg vГЎrosГЎt a pajzs hiГЎnyГЎban minden oldalrГіl betГ¶rЕ‘ vad teremtmГ©nyekkel szemben. Godfrey visszaesik, Г©s Гєjra a pohГЎrhoz nyГєl. El kell dГ¶ntenie, hogy kГ©szen ГЎll-e rГЎ, hogy levetkЕ‘zze mГєltjГЎt, Г©s azzГЎ a fГ©rfivГЎ vГЎljon, amilyennek a csalГЎdja szeretnГ©. MikГ¶zben mindannyian az Г©letГјkГ©rt kГјzdenek, Г©s Гєgy tЕ±nik, a dolgok mГЎr nem is ГЎllhatnГЎnak rosszabbul, a tГ¶rtГ©net kГ©t sokkolГі fordulattal fejezЕ‘dik be. Vajon Gwendolyn tГєlГ©li a tГЎmadГЎst? Thor hazatГ©r Г©lve a BirodalombГіl? MegtalГЎljГЎk a VГ©gzet KardjГЎt?Kifinomult vilГЎgГЎval Г©s karaktereivel A DICSЕђSГ‰G ESKГњJE barГЎtok Г©s a szerelmesek, a rivГЎlisok Г©s udvarlГіk, a lovagok Г©s sГЎrkГЎnyok, intrikГЎk Г©s politikai ГЎrmГЎnykodГЎsok, a felnЕ‘ttГ© vГЎlГЎs, a megtГ¶rt szГvek, a megtГ©vesztГ©s, a kitartГЎs Г©s az ГЎrulГЎs epikus tГ¶rtГ©nete. Egy mese a becsГјletrЕ‘l Г©s a bГЎtorsГЎgrГіl, a sorsrГіl, a vГ©gzetrЕ‘l, a varГЎzslatrГіl. Ey fantasy, amely olyan vilГЎgba kalauzol el bennГјnket, amelyet sosem fogunk feledni, Г©s amely minden korosztГЎly Г©s nem szГЎmГЎra Г©rdekes lehet. A regГ©ny 75. 000 szГіbГіl ГЎll.
A DICSŐSÉG ESKÜJE
(A VARГЃZSLГ“ GYЕ°RЕ°JE 5. KГ–TET)
MORGAN RICE
Morgan Rice
Morgan Rice, a tizenhГ©t kГ¶tetbЕ‘l ГЎllГі bestseller, epikus fantasy-sorozat – A VARГЃZSLГ“ GYЕ°RЕ°JE – szerzЕ‘je, az USA Today elsЕ‘ szГЎmГє bestseller ГrГіja, Г©s szГЎmos mГЎs regГ©nysorozat szerzЕ‘je. RegГ©nysorozatai kГ¶zГјl kiemelendЕ‘ a VГЃMPГЌRNAPLГ“K cГmЕ±, jelenleg tizenegy kГ¶tetet szГЎmlГЎlГі bestseller-sorozat; a TГљLГ‰LГ‰S TRILГ“GIГЃJA, a kГ©t kГ¶tetbЕ‘l ГЎllГі posztapokaliptikus thriller (folytatГЎsa kГ¶vetkezik); valamint a legГєjabb epikus fantasy-sorozat, a KIRГЃLYOK Г‰S VARГЃZSLГ“K. Morgan mЕ±vei audiГі Г©s nyomtatott kiadГЎsban is megvГЎsГЎrolhatГіk, Г©s tГ¶bb mint 25 nyelvre fordГtottГЎk le Е‘ket.
Morgan Г¶rГјl a visszajelzГ©seknek, ezГ©rt kГ©rjГјk, lГЎtogasson el a www.morganricebooks.com weboldalra, iratkozzon fel az e-mail listГЎra, hogy ezГЎltal ingyenes kГ¶nyvhГ¶z Г©s egyГ©b meglepetГ©sekhez jusson! TГ¶ltse le az ingyenes alkalmazГЎst, Г©rtesГјljГ¶n a legГєjabb, exkluzГv hГrekrЕ‘l, Г©s keresse bГЎtran az ГrГіt Facebook-on Г©s Twitteren is!
Lelkes Г©ljenzГ©s Morgan Rice-nak
“A VARГЃZSLГ“ GYЕ°RЕ°JE sorozatban minden hozzГЎvalГі megtalГЎlhatГі, ami az azonnali siker elГ©rГ©sГ©hez szГјksГ©ges: cselszГ¶vГ©sek, ellencselek, rejtГ©ly, vitГ©z lovagok, virГЎgzГі szerelmek, Г¶sszetГ¶rt szГvek, csalГіdГЎs Г©s ГЎrulГЎs. A regГ©ny olvasГЎsa ГіrГЎkig lekГ¶t, Г©s minden korosztГЎly ГzlГ©sГ©t kielГ©gГti. A kГ¶nyv ajГЎnlott mindenkinek, aki kedveli a fantГЎziadГєs olvasmГЎnyokat.”
--Books and Movie Reviews, Roberto Mattos
“Rice Гјgyesen elГ©ri, hogy a tГ¶rtГ©net mГЎr az elejГ©tЕ‘l fogva magГЎval ragadjon, leГrГЎsai kivГЎlГіak, tГєlhaladjГЎk a kГ¶rnyezet puszta lefestГ©sГ©t....SzГ©pen megГrt kГ¶nyv, Г©s rendkГvГјl gyors olvasmГЎny.”
--Black Lagoon Reviews (az ГЃtvГЎltozva kapcsГЎn)
“IdeГЎlis tГ¶rtГ©net fiatal olvasГіk szГЎmГЎra. Morgan Rice Г©rdekes csavart Г©pГtett be a tГ¶rtГ©netbe... FrissГtЕ‘ Г©s egyedi. A sorozat egy lГЎnyt ГЎllГt kГ¶zГ©ppontba... de milyen rendkГvГјli lГЎnyt! KГ¶nnyen olvashatГі, sodrГі tГ¶rtГ©net... BesorolГЎs: 13+”
--A Romance Reviews (az ГЃtvГЎltozva kapcsГЎn)
“Az elejétől fogva megragadta a figyelmem, és egy percre sem eresztette…Elképesztő kaland, sodró történet, és az elejétől fogva akciódús. Nincs egy unalmas pillanat benne. "
--Paranormal Romance Guild (az ГЃtvГЎltozva kapcsГЎn)
“Tömve van akcióval, romantikával, kalanddal és izgalommal. Vedd kézbe a regényt, és szeress bele újra és újra!
--vampirebooksite.com (az ГЃtvГЎltozva kapcsГЎn)
“Izgalmas cselekmГ©ny, az a fajta kГ¶nyv, amelyet nem lehet letenni mГ©g Г©jszaka sem! A vГ©gГ©n lГ©vЕ‘ cliffhanger annyira lГЎtvГЎnyos, hogy legszГvesebben azonnal megvennГ©d a kГ¶vetkezЕ‘ kГ¶nyvet, hogy megtudd, mi fog tГ¶rtГ©nni.”
--The Dallas Examiner (az ГЃtvГЎltozva kapcsГЎn)
„Egy kГ¶nyv, amely az Alkonyatnak Г©s a VГЎmpГrnaplГіknak kГvГЎn vetГ©lytГЎrsa lenni, Г©s amit majd a legutolsГі oldalig el akarsz olvasni. Ha szereted a kalandokat, a szerelmet Г©s a vГЎmpГrokat, akkor ez a kГ¶nyv neked szГіl!”
--vampirebooksite.com (az ГЃtvГЎltozva kapcsГЎn)
“Morgan Rice ismГ©t bebizonyГtja, hogy rendkГvГјl tehetsГ©ges mesГ©lЕ‘ ...SzГ©les kГ¶zГ¶nsГ©g Г©lvezheti; tГ¶bbek kГ¶zГ¶tt a vГЎmpГr / fantasy mЕ±faj fiatal rajongГіi. VГЎratlan, megdГ¶bbentЕ‘ cliffhangerrel vГ©gzЕ‘dik.”
--A Romance Reviews (a SzeretettrЕ‘l)
Morgan Rice mЕ±vei
KIRГЃLYOK Г‰S VARГЃZSLГ“K
A SÁRKÁNYOK FELEMELKEDÉS (Első kötet)
A VARГЃZSLГ“ GYЕ°RЕ°JE
A HŐSÖK KÜLDETÉSE (1 kötet)
A KIRÁLYOK SORSA (2. kötet)
A SÁRKÁNYOK SORSA (3. kötet)
A BECSÜLET SIRALMA (4. kötet)
A DICSŐSÉG ESKÜJE (5. kötet)
A HŐSIESSÉG MEGBÍZÁSA (6. kötet)
A KARDOK RÍTUSA (7. kötet)
A FEGYVEREK FOGADÁSA (8. kötet)
VARÁZSLATOK EGE (9. kötet)
A PAJZSOK TENGERE (10. kötet)
AZ ACÉL URALMA (11. kötet)
A TŰZ BIRODALMA (12. kötet)
A KIRÁLYNŐK URALMA (13. kötet)
A TESTVÉREK FOGADALMA (14. kötet)
A HALANDÓK ÁLMA (15. kötet)
A LOVAGI TORNA (16. kötet)
A HARC AJÁNDÉKA (17. kötet)
A TÚLÉLÉS TRILÓGIÁJA
AZ ELSŐ ARÉNA: RABSZOLGAKERESKEDŐK (1 kötet)
ARÉNA KETTŐ (2. kötet)
VГЃMPГЌRFГњZETEK
ÁTVÁLTOZVA (#1 Kötet)
SZERETVE (#2 Kötet)
ELÁRULVA (#3 Kötet)
ELRENDELVE (#4 Kötet)
VÁGYAKOZVA (#5 Kötet)
ELJEGYEZVE (#6 Kötet)
MEGESKÜDVE (#7 Kötet)
ALAPÍTVA (#8 Kötet)
FELTÁMADVA (#9 Kötet)
VÁGYÓDVA (#10 Kötet)
BEVÉGEZVE ( #11 Kötet)
Szeretnél ingyenes könyveket?
Iratkozz fel Morgan Rice e-mail listГЎjГЎra, Г©s szerezd meg a 4 ingyenes kГ¶nyvet, 2 ingyenes tГ©rkГ©pet, az ingyenes alkalmazГЎst, Г©s egyГ©b exkluzГv ajГЎndГ©kokat! A feliratkozГЎshoz lГЎtogass el a www.morganricebooks.com
weboldalra!
Hallgasd meg a VARÁZSLÓ GYŰRŰJE sorozatot hangoskönyv formátumban!
Copyright В© 2013 by Morgan Rice
All rights reserved. Except as permitted under the U.S. Copyright Act of 1976, no part of this publication may be reproduced, distributed or transmitted in any form or by any means, or stored in a database or retrieval system, without the prior permission of the author.
This ebook is licensed for your personal enjoyment only. This ebook may not be re-sold or given away to other people. If you would like to share this book with another person, please purchase an additional copy for each recipient. If you’re reading this book and did not purchase it, or it was not purchased for your use only, then please return it and purchase your own copy. Thank you for respecting the hard work of this author.
This is a work of fiction. Names, characters, businesses, organizations, places, events, and incidents either are the product of the author’s imagination or are used fictionally. Any resemblance to actual persons, living or dead, is entirely coincidental.
Jacket image Copyright Unholy Vault Designs, used under license from Shutterstock.com
Tartalom
ELSЕђ FEJEZET (#u4bd7cc38-2ec0-597e-8783-de2168d051f1)
MГЃSODIK FEJEZET (#u0465d484-79a0-5758-b40f-a625c6cc8204)
HARMADIK FEJEZET (#ufefb6d90-baeb-5e52-adb4-63394e38b9b2)
NEGYEDIK FEJEZET (#u9693ff1a-d827-51c9-8035-1a762563e086)
Г–TГ–DIK FEJEZET (#u8a3e47d9-fab4-57ea-b0eb-e5b72d247f1e)
HATODIK FEJEZET (#udc278a91-9f6f-5d1d-9735-d09239ba1d3e)
HETEDIK FEJEZET (#u80900372-6f9e-53b8-bfd0-f2237ca3749a)
NYOLCADIK FEJEZET (#litres_trial_promo)
KILENCEDIK FEJEZET (#litres_trial_promo)
TIZEDIK FEJEZET (#litres_trial_promo)
TIZENEGYEDIK FEJEZET (#litres_trial_promo)
TIZENKETTEDIK FEJEZET (#litres_trial_promo)
TIZENHARMADIK FEJEZET (#litres_trial_promo)
TIZENNEGYEDIK FEJEZET (#litres_trial_promo)
TIZENГ–TГ–DIK FEJEZET (#litres_trial_promo)
TIZENHATODIK FEJEZET (#litres_trial_promo)
TIZENHETEDIK FEJEZET (#litres_trial_promo)
TIZENNYOLCADIK FEJEZET (#litres_trial_promo)
TIZENKILENCEDIK FEJEZET (#litres_trial_promo)
HUSZADIK FEJEZET (#litres_trial_promo)
HUSZONEGYEDIK FEJEZET (#litres_trial_promo)
HUSZONKETTEDIK FEJEZET (#litres_trial_promo)
HUSZONHARMADIK FEJEZET (#litres_trial_promo)
HUSZONNEGYEDIK FEJEZET (#litres_trial_promo)
HUSZONГ–TГ–DIK FEJEZET (#litres_trial_promo)
HUSZONHATODIK FEJEZET (#litres_trial_promo)
HUSZONHETEDIK FEJEZET (#litres_trial_promo)
HUSZONNYOLCADIK FEJEZET (#litres_trial_promo)
“Az életet
Mindenki kedveli, de a derГ©knek
Drágább az életnél becsülete”
—William Shakespeare
Troilus Г©s Cressida
ford.: Fejes IstvГЎn
ELSЕђ FEJEZET
Andronicus bГјszkГ©n lovagolt vГ©gig a McCloud kirГЎlyi vГЎros kГ¶zpontjГЎn emberei gyЕ±rЕ±jГ©ben, maga mГ¶gГ¶tt vonszolva legnagyobb zsГЎkmГЎnyГЎt: McCloud kirГЎlyt. A fГ©rfit megfosztottГЎk pГЎncГ©ljГЎtГіl, megkГ¶tГ¶ztГ©k fГ©lmeztelen, szЕ‘rГ¶s testГ©t, amelyen csak Гєgy gyЕ±rЕ‘dГ¶tt a hГЎj, Г©s hosszГє kГ¶tГ©llel, csuklГіjГЎnГЎl fogva Andronicus nyergГ©hez erЕ‘sГtettГ©k.
Ahogy Andronicus lassan léptetett, és élvezte diadalát, porfelhőt vetve végigrángatta a legyőzött királyt az utca mocskán és a kavicsokon. McCloud népe odagyűlt, és bámészkodott. Andronicus hallotta ellenfele kiáltásait, ahogy vergődött fájdalmában, miközben végigparádézott vele saját városa utcáin. Andronicus sugárzott az örömtől. A városlakók arca eltorzult a félelemtől; egykori királyuk most a legalantasabb rabszolgák egyike. Ez volt Andronicus életének egyik legszebb napja.
Meglepte, hogy ilyen könnyű volt elfoglalni a McCloud várost. Úgy tűnt, McCloud serege még a támadás előtt lezüllött. A birodalmi katonák villámcsapásszerűen győzték le őket: több ezer embere lerohanta őket, elintézte azt a néhány katonát, aki egyáltalán ellen mert szegülni, és egy szempillantás alatt ellepték a várost. A McCloudok biztosan rájöttek, hogy nincs értelme ellenállni. Mind letették a fegyvert azt feltételezve, ha megadják magát, Andronicus fogságba ejti őket.
De nem ismertГ©k a nagy Andronicus-t. Megvetette azokat, akik megadtГЎk magukat. Nem ejtett foglyokat, Гgy a fegyverletГ©tel csak mГ©g egyszerЕ±bbГ© tette a dolgГЎt.
A McCloud vГЎros utcГЎi vГ©rben Гєsztak, ahogy a hГіdГtГіk vГ©gigsГ¶pГ¶rtek a sikГЎtorokon, mellГ©kutcГЎkon, Г©s minden fГ©rfit, akit talГЎltak, lemГ©szГЎroltak. A nЕ‘ket Г©s gyerekeket foglyul ejtettГ©k, mint mindig. A hГЎzakat pedig egyesГ©vel kifosztottГЎk.
Ahogy Andronicus lassan vГ©giglovagolt az utcГЎkon, hogy felmГ©rje diadalГЎt, szanaszГ©t heverЕ‘ holttesteket, bЕ‘sГ©ges zsГЎkmГЎnyt Г©s lerombolt otthonokat lГЎtott. Megfordult, Г©s fejГ©vel intett az egyik generГЎlisГЎnak, aki azonnal felemelt egy fГЎklyГЎt, Г©s jelzett az embereinek. TГ¶bb szГЎzan kГ¶vettГ©k, Г©s tГјzet szГtottak szerte a vГЎrosban, felgyГєjtottГЎk a zsГєpfedeles hГЎzikГіk tetejГ©t. Nyomukban lГЎngok Г©ledtek, amelyek az Г©g felГ© tГ¶rtek. Andronicus mГ©g innen is Г©rezte a forrГіsГЎgot.
- NE! – ordГtotta McCloud mГ¶gГ¶tte, a fГ¶ldГ¶n fetrengve, kapГЎlГіzva.
Andronicus mГ©g szГ©lesebben vigyorgott, gyorsГtott, Г©s egy roppant kГ¶vet vett cГ©lba; a puffanГЎst hallva elГ©gedettsГ©g tГ¶ltГ¶tte el, hiszen tudta, a hang forrГЎsa a kГ¶vГ¶n vГ©gighurcolt McCloud teste.
Andronicus Г©lvezettel figyelte a vГЎros Г©gГ©sГ©t. Ahogy birodalma Г¶sszes leigГЎzott vГЎrosГЎt, elЕ‘szГ¶r ezt a vГЎrost is a fГ¶lddel teszi egyenlЕ‘vГ©, majd ГєjjГЎГ©pГtteti sajГЎt embereivel, tГЎbornokaival, a birodalma alattvalГіival. Ez volt a mГіdszere. NyomГЎt sem akarta lГЎtni a rГ©ginek. Гљj vilГЎgot Г©pГt: Andronicus vilГЎgГЎt.
A Gyűrű, a magasztos Gyűrű, amely eddig összes ősén kifogott, most az övé. Alig tudta felfogni. Mélyet sóhajtott, miközben saját nagyszerűségén tűnődött. Nemsokára átkel a Felföldön, és elfoglalja a Gyűrű másik felét is. És akkor már tényleg nem marad olyan pontja a bolygónak, ahová nem tette be a lábát.
Elnyargalt a fЕ‘ tГ©rre, ahol McCloud szobra magasodott, Г©s megГЎllt elЕ‘tte. A tizenГ¶t mГ©ter magas, mГЎrvГЎnybГіl kГ©szГјlt szobor Гєgy ГЎllt ott, mint valami szentГ©ly. McCloudot olyan formГЎban ГЎbrГЎzolta, hogy Andronicus fel sem ismerte: fiatalon, ereje teljГ©ben, dagadГі izmokkal, bГјszkГ©n, kezГ©ben karddal. RendkГvГјl egoista dolog volt szobrot ГЎllГttatni magГЎnak, de Andronicus legalГЎbb emiatt csodГЎlta. Egy rГ©sze legszГvesebben hazavitette volna, Г©s trГіfeakГ©nt felГЎllГttatta volna a kastГ©lyГЎban.
Egy mГЎsik rГ©szГ©nek viszont kifordult tЕ‘le a gyomra. GondolkodГЎs nГ©lkГјl nyГєlt a parittyГЎjГЎГ©rt, amely hГЎromszor nagyobb volt, mint egy kГ¶zГ¶nsГ©ges, emberi parittya; elГ©g nagy ahhoz, hogy egy kisebb mГ©retЕ± sziklГЎt beletegyen. Teljes erЕ‘bЕ‘l elhajГtotta.
A kis sziklatömb végigszáguldott a levegőn, és egyenesen a szobor fejének ütközött. A márványfej darabokra hullott, lerobbant a testről. Andronicus elbődült, és felemelte kétkezes buzogányát, előrenyomult, és teljes erőből meglengette.
Г–sszezГєzta a szobor tГ¶rzsГ©t, a mГЎrvГЎny megingott, majd nagy robajjal a fГ¶ldre zuhant. Andronicus megfordГtotta a lovГЎt, Г©s ahogy ellovagolt, gondoskodott arrГіl, hogy McCloud testГ©t a szilГЎnkok fГ¶lГ¶tt rГЎngassa ГЎt.
- Ezért még megfizetsz! – kiáltott fel gyengén a gyötrődő McCloud.
Andronicus felnevetett. Élete során rengeteg emberrel volt dolga, de ez itt a legszánalmasabb mind közül.
- Csakugyan? – förmedt rá.
Ez a McCloud tГєlsГЎgosan nehГ©z felfogГЎsГє volt; mГ©g mindig nem mГ©rte fel jГіl a hatalmas Andronicus erejГ©t. MГіresre tanГtja, egyszer s mindenkorra.
Végigpásztázta a várost, és tekintete megállapodott egy épületen, amelyről azt feltételezte, McCloud kastélya lehet. Erősen megrúgta lova oldalát, és vágtázni kezdett. Emberei a nyomában nyargaltak, miközben végighúzta McCloudot a poros udvaron.
Felkaptatott a tГ¶bb tucat mГЎrvГЎnylГ©pcsЕ‘n, McCloud teste mГ¶gГ¶tte zГ¶tyГ¶gГ¶tt. Minden egyes lГ©pcsЕ‘foknГЎl felordГtott, Г©s nyГ¶szГ¶rgГ¶tt. Andronicus tovГЎbbment, egГ©szen a mГЎrvГЎny bejГЎratig. Az emberei mГЎr Е‘rt ГЎlltak az ajtГіnГЎl, lГЎbuknГЎl az Е‘rГ¶k vГ©res holttestei fekГјdtek. Andronicus elГ©gedett vigyorral az arcГЎn nyugtГЎzta, hogy most mГЎr a vГЎros minden egyes szegletГ©t uralma alГЎ hajtotta.
TovГЎbbnyargalt, ГЎt a hatalmas kastГ©ly ajtajГЎn. Egy folyosГіra Г©rt, amelynek magas, boltГves mennyezete mГЎrvГЎnybГіl kГ©szГјlt. CsodГЎlta a McCloud kirГЎly fГ©nyЕ±zГ©sГ©t. TГ©nyleg nem sajnГЎlta a pГ©nzt a sajГЎt Г¶rГ¶meire.
Most eljГ¶tt az Е‘ napja. Andronicus vГ©giglovagolt katonГЎival a szГ©les folyosГіkon, a lovak patГЎjГЎnak hangja visszaverЕ‘dГ¶tt a falakrГіl. Гљgy tЕ±nt, McCloud trГіntermГ©be Г©rkeztek. A hГіdГtГі beviharzott a tГ¶lgyfaajtГіn, Г©s a terem kГ¶zepГ©re lovagolt, ahol ГzlГ©stelen aranytrГіn ГЎllt.
Leugrott a lovГЎrГіl, lassan megmГЎszta az aranylГ©pcsЕ‘t, majd beГјlt a trГіnba.
Nagyot sóhajtott, ahogy megfordult, és tekintete végigsiklott az emberein, több tucat tábornokán, akik lóháton ülve a parancsára vártak. Ezután a vérben tocsogó McCloudra pillantott, aki még mindig a lóhoz kötözve feküdt, és hangosan nyögött. Körülnézett a csarnokban, megvizsgálta a falakat, a zászlókat, a páncélokat és a fegyvereket. Lenézett, és megcsodálta a trón megmunkálását. Próbálta eldönteni, hogy beolvasztassa-e, vagy inkább megtartsa, és hazavigye magának. De akár az egyik nem túl magas rangú generálisának is adhatná.
TermГ©szetesen ez a trГіn nem volt foghatГі a sajГЎtjГЎhoz, a vilГЎg legsГєlyosabb trГіnszГ©kГ©hez, amelyet hГєsz munkГЎs Г©pГtett negyven Г©vig. MГ©g az apja Г©letГ©ben kezdtГ©k el a munkГЎt, Г©s azon a napon kГ©szГјlt el, amikor Andronicus vГ©gzett az apjГЎval. TГ¶kГ©letes volt az idЕ‘zГtГ©s.
LenГ©zett McCloudra, erre a szГЎnalmas kis emberi lГ©nyre, Г©s azon tГ¶prengett, mi lenne a legjobb mГіdja a megkГnzГЎsГЎnak. TanulmГЎnyozta a koponyГЎja alakjГЎt Г©s mГ©retГ©t, Г©s Гєgy dГ¶ntГ¶tt, Г¶sszezsugorГtja, Г©s a nyaklГЎncГЎn fogja hordani a tГ¶bbi aprГі, zsugorГtott fejjel egyГјtt. De kГ¶zben azt is megГЎllapГtotta, hogy mielЕ‘tt megГ¶li, el kell telnie egy kis idЕ‘nek, hogy keskenyedjen az arca. Гљgy jobban mutat majd a nyaklГЎncon. Nem akarta, hogy egy zsГros, pufГіk arc elrontsa nyaklГЎnca Г¶sszkГ©pГ©t. Kis idЕ‘re Г©letben hagyja, Г©s addig is kГnozza. Mosolygott magГЎban. Igen, ez jГі tervnek hangzik.
- Hozzátok elém! – parancsolta egyik tábornokának ősi, mély, morgó hangján.
A tábornok habozás nélkül felugrott, és McCloudhoz sietett. Elvágta a köteleit, és végigvonszolta a véres testet a padlón, vörösre festve azt. Andronicus lába elé vetette.
- Ezt nem úszod meg szárazon! – motyogta McCloud erőtlenül.
Andronicus megcsГіvГЎlta a fejГ©t; ez az ember tГ©nyleg semmibЕ‘l sem tanul.
- Itt ülök a trónodon – válaszolta – Te pedig a lábaim előtt heversz. Azt hiszem, bátran kijelenthetjük, hogy bármit megúszok. Sőt, már meg is úsztam.
McCloud csak feküdt a földön nyöszörögve, vergődve.
- Az elsЕ‘ rendelkezГ©sem az lesz, hogy elГ©rjem, kellЕ‘ tiszteletet tanГєsГts Гєj kirГЎlyod Г©s gazdГЎd irГЎnt. Most pedig gyere ide elГ©m, Г©s rГ©szesГјlj abban a kegyben, hogy elsЕ‘kГ©nt tГ©rdelsz le elЕ‘ttem, csГіkolsz nekem kezet, Г©s szГіlГtasz kirГЎlyodnak Гєj kirГЎlysГЎgomban, amely egykor a GyЕ±rЕ± McCloud fennhatГіsГЎgГє oldala volt.
McCloud felemelte a tekintetГ©t, nГ©gykГ©zlГЎbra emelkedett, Г©s megvetЕ‘en Andronicus-ra nГ©zett.
- Soha! – kiáltotta, és a padlóra köpött.
Andronicus hГЎtradЕ‘lve hahotГЎzott. RettentЕ‘en Г©lvezte a helyzetet. MГЎr rГ©gГіta nem talГЎlkozott ilyen makacs emberrel.
Megfordult, és biccentett, mire az egyik embere hátulról megragadta McCloudot, egy másik pedig előrejött, és erősen tartotta a fejét. Egy harmadik hosszú borotvával jelent meg. Ahogy közeledett, a férfi összegörnyedt félelmében.
- Mit műveltek? – tudakolta rettegve, hangja néhány oktávval magasabbra kúszott.
A férfi gyorsan leborotválta McCloud fél szakállát, aki megrökönyödve bámult, látszott, hogy nem érti, miért nem sebezték meg.
Andronicus bГіlintott, mire egy mГЎsik fГ©rfi lГ©pett elЕ‘ mГ©retes Г©getЕ‘vassal a kezГ©ben, amelynek vГ©gГ©n vasbГіl kifaragva ott dГszelgett az Andronicus kirГЎlysГЎg cГmere: oroszlГЎn, madГЎrral a pofГЎjГЎban. Narancsosan felizzott, gЕ‘zГ¶lgГ¶tt, Г©s ahogy a tГ¶bbiek lefogtГЎk McCloudot, a fГ©rfi leengedte a vasat, Г©s a most mГЎr csupasz arc felГ© kГ¶zelГtette.
- NE! – visГtotta McCloud, ahogy tudatosult benne, mire kГ©szГјlnek.
De mГЎr tГєl kГ©sЕ‘ volt.
SzГ¶rnyЕ± sikoly hasГtott a levegЕ‘be, amelyet sistergЕ‘ hang Г©s Г©gett hГєs szaga kГsГ©rt. Andronicus vidГЎman figyelte, ahogy a vas egyre mГ©lyebben Г©s mГ©lyebben McCloud arcГЎba nyomГіdik. A sistergГ©s egyre hangosabb lett, az ГјvГ¶ltГ©s pedig szinte elviselhetetlennГ© vГЎlt.
VГ©gГјl, vagy tГz mГЎsodperc elteltГ©vel, elengedtГ©k McCloudot.
EszmГ©letlenГјl vГЎgГіdott vГ©gig a fГ¶ldГ¶n, nyГЎladzott, Г©s fГјstГ¶lgГ¶tt a fГ©l arca. Most mГЎr Andronicus cГmerГ©t viselte magГЎn, bЕ‘rГ©be Г©getve.
Andronicus elЕ‘rehajolt, lenГ©zett az ГЎjult McCloudra, Г©s megcsodГЎlta embere mЕ±vГ©t.
Гњdv a Birodalomban!
MГЃSODIK FEJEZET
Erec a hegytetЕ‘n, az erdЕ‘szГ©len ГЎllt, Г©s a kГ¶zeledЕ‘, kis hadsereget figyelte. SzГvГ©ben tЕ±z gyГєlt. Egy ilyen napra szГјletett. Egyes csatГЎknГЎl az igazsГЎgos Г©s az igazsГЎgtalan kГ¶zti hatГЎr Г¶sszemosГіdott, de a mai nap nem ilyen volt. A balusteri hadГєr szemГ©rmetlenГјl elrabolta a menyasszonyГЎt, kГ©rkedett ahelyett, hogy bocsГЎnatot kГ©rt volna. Erec megbizonyosodott bЕ±nГ¶ssГ©ge felЕ‘l, megadta neki az esГ©lyt, hogy jГіvГЎtegye a dolgokat, de Е‘ megtagadta, hogy helyrehozza hibГЎit. Еђ hozott bajt a sajГЎt fejГ©re. Az emberei annyiban hagyhattГЎk volna a dolgot – fЕ‘leg, hogy uruk mГЎr halott.
A kis hadГєr zsoldosai kГ¶zГјl most mГ©gis tГ¶bb szГЎzan felГ© tartottak, hogy leszГЎmoljanak vele, hiszen miatta veszГtettГ©k el a lordot, aki fizetett a szolgГЎlataikГ©rt. CsillogГі, zГ¶ld pГЎncГ©ljukban nyargaltak felГ©, Г©s ahogy kГ¶zelebb Г©rtek, csatakiГЎltГЎsban tГ¶rtek ki. Mintha ez megijesztenГ© Erec-et.
EgyГЎltalГЎn nem fГ©lt. Annyi ehhez hasonlГі csatГЎt lГЎtott mГЎr. Ha tanult valamit a hosszГє Г©vek kikГ©pzГ©sei alatt, az az, hogy soha ne fГ©ljen, ha az igazsГЎg oldalГЎn harcol. Azt tanГtottГЎk neki, hogy az igazsГЎg, ha nem is mindig nyer Г©rvГ©nyt, ГЎm tulajdonosГЎnak tГz fГ©rfi erejГ©t adja.
Nem fГ©lelmet Г©rzett a tГ¶bb szГЎz katona kГ¶zeledtГ©t figyelve, hiГЎba tЕ±nt valГіszГnЕ±nek, hogy meghal ezen a napon. InkГЎbb kГјlГ¶nГ¶s vГЎrakozГЎssal tГ¶ltГ¶tte el a dolog. Megkapta az esГ©lyt, hogy a legtiszteletremГ©ltГіbb mГіdon nГ©zzen szembe a halГЎlГЎval, Г©s ezt ajГЎndГ©knak tekintette. Letette a dicsЕ‘sГ©g eskГјjГ©t, Г©s a fogadalma ma beteljesГјl.
Kardot rГЎntott, Г©s leszaladt a lejtЕ‘n, egyenesen a hadsereg felГ©. Ebben a pillanatban mindennГ©l jobban vГЎgyott rГЎ, hogy hЕ± paripГЎja, Warfkin hГЎtГЎn lovagolhasson a csatГЎba. Ugyanakkor megnyugvГЎst is hozott a gondolat, hogy Warfkin Г©ppen Alistairt viszi SavariГЎba, a herceg biztonsГЎgot nyГєjtГі kastГ©lyГЎba.
Ahogy kГ¶zeledett a katonГЎkhoz, alig Г¶tven mГ©terre tЕ‘lГјk meggyorsГtotta lГ©pteit, Г©s futГЎsnak eredt, egyenesen a sereget vezetЕ‘, kГ¶zГ©pen lovaglГі zsoldos felГ©. Nem lassГtottak, de Е‘ sem, felkГ©szГјlt az ГјtkГ¶zГ©sre.
TisztГЎban volt vele, hogy van egy elЕ‘nye: hГЎromszГЎz fГ©rfi fizikailag kГ©ptelen olyan kГ¶zel jГ¶nni, hogy egyszerre tudjanak megtГЎmadni egyetlen embert; a kikГ©pzГ©sekrЕ‘l tudta, hogy lГіhГЎton legfeljebb hat ember kГ©pes elГ©g kГ¶zel fГ©rkЕ‘zni, tehГЎt egyszerre csak hatan tГЎmadhatnak. Ilyen megkГ¶zelГtГ©sbЕ‘l az esГ©lyek mГЎr mГЎshogy alakultak: nem hГЎromszГЎz az egyhez, hanem hat az egyhez. Addig, amГg kГ©pes vГ©gezni hat emberrel egyszerre, van esГ©lye a gyЕ‘zelemre. Csak az volt a kГ©rdГ©s, hogy bГrja-e majd erЕ‘vel vГ©gig.
MikГ¶zben lerohant a hegyrЕ‘l, elЕ‘hГєzta Г¶vГ©bЕ‘l a fegyvert, amelyrЕ‘l tudta, hogy ebben a helyzetben a leghatГЎsosabb lesz: buzogГЎnyt tГz mГ©ter hosszГє lГЎnccal, vГ©gГ©n tГјskГ©s fГ©mlabdГЎval. TГ¶bbnyire arra hasznГЎltГЎk, hogy csapdakГ©nt tegyГ©k le az Гєtra – vagy ilyen helyzetekben.
KivГЎrta az utolsГі pillanatot, hogy a seregnek ne legyen ideje reagГЎlni, majd megpГ¶rgette a feje fГ¶lГ¶tt, Г©s a csatatГ©r felГ© hajГtotta. Egy kis fГЎt cГ©lzott meg, a tГјskГ©s lГЎnc a csatamezЕ‘ felett lengett; ahogy a labda kГ¶rГ© tekeredett, Erec bukfencezett egyet, majd a fГ¶ldre vetЕ‘dГ¶tt, kikerГјlve a lГЎndzsahadat, amelyet Г©ppen rГЎ akartak zГєdГtani, Г©s minden erejГ©vel a nyelet tartotta.
TГ¶kГ©letesen idЕ‘zГtett: a seregnek nem maradt ideje cselekedni. Az utolsГі pillanatban lГЎttГЎk meg, prГіbГЎltГЎk megГЎllГtani a lovaikat, de tГєl gyorsan haladtak.
Az egész frontvonal beleszaladt, a tüskés lánc elvágta a lovak lábát, amitől a lovasok arccal előre a földre estek, és a hátasok egyenesen rájuk zuhantak. Több tucatjuk rohant bele ebbe a zűrzavarba.
Erec-nek nem volt ideje bГјszkГ©n nГ©zni, milyen pusztГtГЎst vitt vГ©ghez: a sereg Гєjabb szГЎrnya kГ¶zelГtett felГ© fenyegetЕ‘en, csatakiГЎltГЎst hallatva. Talpra ugrott, Г©s felkГ©szГјlt az Г¶sszecsapГЎsra.
Amint az Г©len lovaglГі lovag felemelte a dГЎrdГЎjГЎt, Erec kihasznГЎlta az elЕ‘nyГ©t: lГі hГjГЎn nem voltak egy magassГЎgban, Г©s mivel Erec alacsony volt, a fГ¶ldet hasznГЎlta a lГЎba alatt. Hirtelen a fГ¶ldre lapult, bukfencezett egyet, kivonta kardjГЎt, Г©s belehasГtott ellenfele lovГЎnak lГЎbГЎba. Az ГЎllat botladozott, Г©s a katona arccal elЕ‘re vГЎgГіdott a fГ¶ldre, mielЕ‘tt elengedhette volna a fegyverГ©t.
Erec továbbgurult, és sikerült megúsznia, hogy a sebesült társukat kikerülni igyekvő lovak patája összezúzza. Soknak nem sikerült, és átbukdácsoltak a halott állaton, több tucat pedig óriási porfelhőt verve a földre zuhant, nagy torlódást okozva a seregen belül.
Erec pontosan ezt remélte: a por és zavarodottság következtében még többen kerültek a földre.
Talpra szГ¶kkent, felemelte a kardjГЎt, Г©s hГЎrГtott egy vГЎgГЎst, amely a fejГ©t Г©rte volna. MegpГ¶rdГјlt, Г©s sorban kivГ©dte egy dГЎrda, egy lГЎndzsa Г©s egy fejsze ГјtГ©sГ©t. HГЎrГtotta a minden oldalrГіl rГЎzГєdulГі csapГЎsokat, de tudta, hogy ez nem tarthatГі Г¶rГ¶kkГ©. Neki kellett tГЎmadnia, ha azt akarta, hogy legyen esГ©lye.
ArrГ©bb gurult, fГ©l tГ©rdre ereszkedett, majd elhajГtotta a kardjГЎt, mintha csak lГЎndzsa lenne a kezГ©ben. A legkГ¶zelebbi tГЎmadГі mellkasГЎba fГєrГіdott; szeme tГЎgra nyГlt, ahogy oldalra dЕ‘lt, Г©s holtan zuhant le lovГЎrГіl.
Erec kihasználta az adódó lehetőséget: felpattant a ló hátára, és kikapta a férfi kezéből a buzogányt. Remek fegyvernek tűnt, Erec okkal szemelte ki magának; hosszú, szegecses ezüstnyele volt, és egy több mint egy méteres lánc tartozott hozzá, végén három tüskés golyóval. Erec hátrébb húzódott, és meglengette a feje fölött, és sikerült egyszerre több ellenfele kezéből kiverni a fegyvert; tovább forgatta, és ezzel kiütötte őket a nyeregből.
EzutГЎn vГ©gigpГЎsztГЎzta a csatamezЕ‘t, Г©s lГЎtta, milyen tetemes kГЎrt okozott a seregben: majdnem szГЎz lovagot terГtett le. A tГ¶bbiek azonban, legalГЎbb kГ©tszГЎzan, ГєjrarendezЕ‘dtek, Г©s elszГЎntan felГ© tГ¶rtettek.
Erec feléjük vágtatott, egy ember a kétszáz ellen, és ő maga is csatakiáltásban tört ki, miközben még magasabbra emelte a buzogányát, és imádkozott, hogy kitartson az ereje.
*
Alistair sГrva, minden erejГ©t Г¶sszeszedve kapaszkodott a vГЎgtatГі Warkfinba, aki a tГєlsГЎgosan is jГіl ismert Гєton vitte Savaria felГ©. A lГЎny egГ©sz vГ©gig sikoltozott, Г©s rugdalta az ГЎllatot, mindent megtett, hogy megfordГtsa, Г©s visszalovagolhasson Erec-hez. De a lГі nem hallgatott rГЎ. MГ©g sosem talГЎlkozott hozzГЎ hasonlГіval – rendГthetetlenГјl teljesГtette gazdГЎja parancsГЎt, egy pillanatra sem ingott meg. NyilvГЎnvalГі volt, hogy pontosan oda viszi, ahovГЎ Erec parancsolta. Alistair vГ©gre elfogadta, hogy semmit sem tehet.
Vegyes Г©rzГ©sekkel vГЎgtatott ГЎt a vГЎroskapun. Ide szegЕ‘dГ¶tt el szolgГЎlГіlГЎnynak, itt Г©lt Г©veken ГЎt cselГ©dsorban. LegalГЎbb a hely ismerЕ‘s volt, de rГ¶gtГ¶n felidГ©zett pГЎr emlГ©ket a fogadГіsrГіl, aki sanyargatta, Г©s minden mГЎs rossz is eszГ©be jutott, ami itt esett meg vele. Annyira vГЎrta, hogy tovГЎbblГ©phessen, elhagyhassa ezt a helyet, Г©s Гєj Г©letet kezdjen Erec-kel valahol mГЎshol! MГg a vГЎros kapuin belГјl biztonsГЎgban Г©rezte magГЎt, egyre nГ¶vekvЕ‘ balsejtelem is gyГ¶tГ¶rte Erec-kel kapcsolatban, aki egyedГјl nГ©zett szembe azzal a hadsereggel. MГЎr a puszta gondolat is elviselhetetlen volt.
Tudta, hogy Warfkin nem hajlandГі visszafordulni, Гgy a kГ¶vetkezЕ‘ lГ©pГ©s csak az lehet, hogy segГtsГ©get szerez Erec-nek. Еђ ugyan arra kГ©rte, hogy maradjon itt, a vГЎros biztonsГЎgot adГі falain belГјl – de ez lenne az utolsГі dolog, amit tesz. VГ©gtГ©re is kirГЎly lГЎnya volt, nem az a fajta, aki fГ©lelmГ©ben elmenekГјl, Г©s meg sem prГіbГЎl tenni valamit. Erec mГ©ltГі pГЎrra lelt benne: Е‘ is ugyanolyan nemes Г©s hatГЎrozott volt, mint a fГ©rfi. Г‰s nem lenne kГ©pes Гєgy tovГЎbb Г©lni, hogy valami tГ¶rtГ©nt Erec-kel.
Mivel jГіl ismerte a kirГЎlyi vГЎrost, a herceg kastГ©lya felГ© irГЎnyГtotta Warfkint. Most, hogy a vГЎroson belГјl jГЎrtak, a lГі vГ©gre engedelmeskedett. A palota bejГЎratГЎnГЎl leszГЎllt rГіla, Г©s elszaladt a szolgГЎk mellett, akik prГіbГЎltГЎk megГЎllГtani. LesГ¶pГ¶rte magГЎrГіl a kezГјket, Г©s vГ©gigfutott a mГЎrvГЎnyfolyosГіkon, amelyeket olyan jГіl megismert szolgГЎlГіlГЎnykГ©nt.
A csarnok hatalmas ajtajának vetette a vállát, belökte, és berontott a herceg üléstermébe.
NГ©hГЎny tanГЎcstag fordult felГ©, mind hercegi talГЎrt viseltek. A herceg nГ©hГЎny lovag gyЕ±rЕ±jГ©ben Гјlt. Mindannyiuk arcГЎn meglepettsГ©g Гјlt; lГЎtszott, hogy a lГЎny valami fontos dolgot szakГtott fГ©lbe.
Hát te meg ki vagy, leány? – kiáltott fel az egyik.
Ki meri megzavarni a herceg hivatalos Гјgyeit? – ordГtotta egy mГЎsik.
Felismerem ezt a nőt – szólt a herceg felállva.
Ahogy én is – mondta Brandt, akiben Alistair Erec barátjára ismert – Alistair, ugye? – kérdezte – Erec újdonsült felesége?
Alistair könnyek között rohant oda hozzájuk, és összetette a kezét.
Uram, kГ¶nyГ¶rГ¶gГ¶k, segГts rajtam! Erec-rЕ‘l van szГі!
Mi történt? – faggatta riadtan a herceg.
SГєlyos veszГ©lyben van. Г‰pp most szГЎll szembe egy teljes hadsereggel egymaga! Nem hagyta, hogy ott maradjak vele. KГ©rlek! SegГtsГ©gre van szГјksГ©ge!
Erre az Г¶sszes lovag szГі nГ©lkГјl felugrott, Г©s kiviharzott a terembЕ‘l, egyikГјk sem habozott; a lГЎny is megfordult, Г©s utГЎnuk szaladt.
Maradj itt! – figyelmeztette Brandt.
Azt már nem! – csattant fel a lány futás közben – Odavezetlek titeket!
Egy emberként szaladtak végig a folyosókon, ki a kastély kapuján, ahol már várta őket egy csapat ló. Mindannyian tétovázás nélkül felpattantak a sajátjukra. Alistair felugrott Warfkinra, megsarkantyúzta, és elindult a csapat élén előre. Pont olyan nyugtalan volt, mint a többiek.
Ahogy végiglovagoltak a herceg udvarán, újabb és újabb katonák szálltak lóra, és csatlakoztak hozzájuk. Mire elhagyták Savaria kapujait, legalább százfős, hatalmas és egyre csak növekvő csapatot alkottak. Alistair vezette őket oldalán Brandttel és a herceggel.
Ha Erec tudomást szerez róla, hogy te is velünk jössz, a fejemet veszi – szólt Brandt – Kérlek, inkább csak áruld el, hol találjuk, és maradj itt!
Alistair azonban makacsul megrázta a fejét, visszanyelte könnyeit, és egyre gyorsabban vágtatott a csapat zajától körülvéve.
InkГЎbb szГЎllnГ©k a sГromba, mint hogy elhagyjam Erec-et!
HARMADIK FEJEZET
Thor Гіvatosan Гјgetett vГ©gig az erdei Г¶svГ©nyen, oldalГЎn Reece-szel, O’Connorral, Eldennel Г©s az ikrekkel, akik szintГ©n lГіhГЎton Гјltek. Krohn a nyomukban. KiГ©rtek a SzakadГ©k tГєlsГі oldalГЎn lГ©vЕ‘ erdЕ‘bЕ‘l. Thor szГve mГЎr jГі elЕ‘re gyorsabban kezdett dobogni, ahogy vГ©gre elГ©rtek a sЕ±rЕ± erdЕ‘ szГ©lГ©re. Felemelte a kezГ©t, jelezve a tГ¶bbieknek, hogy maradjanak csendben, Г©s mindegyikГјk megГЎllt egy helyben.
Thor szГ©tnГ©zett a hosszan elnyГєlГі tengerparton, a szabad Г©g alatt, Г©s azon tГєl is: a vГ©gtelen, sГЎrga tengerre pillantott, amelyen a Birodalom tГЎvoli fГ¶ldjГ©re hajГіznak majd. A Tartuvian. Thor a szГЎzprГіba Гіta nem lГЎtta a vizГ©t. Furcsa Г©rzГ©s volt Гєjra itt lenni – Г©s ez alkalommal olyan kГјldetГ©st teljesГteni, amely az egГ©sz GyЕ±rЕ± sorsГЎra kihat.
MiutГЎn ГЎtkeltek a SzakadГ©k hГdjГЎn, a rengetegen ГЎt vezetЕ‘ rГ¶vid Гєtjuk a Vadonban esemГ©nytelen volt. Thor azt az utasГtГЎst kapta KolktГіl Г©s BromtГіl, hogy keressen egy kis hajГіt, amely a Tartuvian partjГЎnГЎl van kikГ¶tve. Gondosan elrejtettГ©k egy terebГ©lyes fa ГЎgai alatt, amely rГЎhajlik a vГzre. Pontosan kГ¶vette az utasГtГЎst, Г©s ahogy az erdЕ‘ szГ©lГ©re Г©rtek, ki is szГєrta az elfedett hajГіt, amely csak arra vГЎrt, hogy elvigye Е‘ket Гєti cГ©ljuk felГ©. MegkГ¶nnyebbГјlt.
De aztГЎn meglГЎtott hat birodalmi katonГЎt a homokban, a hajГі elЕ‘tt ГЎllva, ahogy a jГЎrmЕ±vet vizsgГЎlgatjГЎk. EgyikГјk felmГЎszott a hajГі fedГ©lzetГ©re, amelynek egyik fele a parton volt, a mГЎsik pedig a finoman nyaldosГі hullГЎmokon ringatГіzott. Senkit sem kellett volna itt talГЎlniuk.
BalszerencsГ©jГјk volt. Ahogy Thor elnГ©zett a tГЎvolba, Гєgy tЕ±nt, a teljes birodalmi flotta rajzolГіdik ki a szeme elЕ‘tt: tГ¶bb ezer fekete hajГі Гєszott a vГzen a Birodalom fekete zГЎszlajГЎval. SzerencsГ©re nem felГ©jГјk tartottak, hanem az ellenkezЕ‘ irГЎnyba. HosszГє, kГ¶r alakГє pГЎlyГЎra ГЎlltak rГЎ a GyЕ±rЕ± kГ¶rГ©. A McCloud oldalra tartottak, ahol ГЎthatoltak a SzakadГ©kon. SzerencsГ©re az Гєtvonaluk nem keresztezte az Г¶vГ©ket.
LeszГЎmГtva ezt az egy osztagot. A hat birodalmi katona, akik valГіszГnЕ±leg felderГtЕ‘ hadjГЎraton lehettek, valahogy rГЎbukkantak a lГ©giГі hajГіjГЎra. Rossz volt az idЕ‘zГtГ©s. Ha Thor Г©s a tГ¶bbiek nГ©hГЎny perccel elЕ‘bb Г©rnek a partra, talГЎn mГЎr el is hajГіztak volna. Ehelyett most kГјzdelem vГЎr rГЎjuk. Nem volt mГЎs lehetЕ‘sГ©gГјk.
Thor vГ©gigfuttatta tekintetГ©t a tengerparton, de nem lГЎtott tГ¶bb birodalmi csapatot. LegalГЎbb ebben szerencsГ©jГјk volt. Гљgy tЕ±nt, magГЎnyos felderГtЕ‘sereggel van dolguk.
Azt hittem, a csónak jól elrejtve fog ránk várni – szólt O’Connor.
Hát, úgy tűnik, nem eléggé – jegyezte meg Elden.
Csak Гјltek a lovaikon, a csГіnakot Г©s az ellensГ©ges csapatot bГЎmultГЎk.
Figyeljétek meg, szinte azonnal riasztani fognak más birodalmi csapatokat – észrevételezte Conven.
És akkor aztán rendes háború szakad a nyakunkba – tette hozzá Conval.
Thor tudta, hogy igazuk van. Г‰s hogy ezt nem kockГЎztathatjГЎk meg.
O’Connor – szГіlГtotta meg Thor – kГ¶zГјlГјnk te cГ©lzol a legpontosabban. LГЎttam, hogy Г¶tven mГ©terrЕ‘l is cГ©lba talГЎlsz. LГЎtod azt ott a hajГіorrban? Egy lГ¶vГ©sГјnk van rГЎ. Meg tudod csinГЎlni?
O’Connor komolyan bГіlintott, mikГ¶zben szeme megГЎllapodott a katonГЎkon. Megfontoltan hГЎtranyГєlt a vГЎlla fГ¶lГ¶tt, felemelte az ГjГЎt, beletett egy nyilat, Г©s tГјzelГ©sre kГ©szen ГЎllt.
Mind Thorra nГ©ztek, Г©s Е‘ Гєgy Г©rezte, kГ©sz vezetni Е‘ket.
O’Connor, ha jelzek, lődd ki a nyilat! Aztán megrohamozzuk a lentieket. Mindenki más használjon dobófegyvereket, ahogy közeledünk! Próbáljatok meg olyan közel kerülni, ahogy csak tudtok!
Thor jelzett, mire O’Connor elengedte a megfeszült húrt.
A nyГl sГјvГtve vГ©gigrepГјlt a levegЕ‘n. TГ¶kГ©letes lГ¶vГ©s volt: a fГ©mhegy egyenesen a hajГіorrban ГЎllГі birodalmi katona szГvГ©be fГєrГіdott. A katona csak ГЎllt ott, a szeme egy pillanatra elkerekedett, mintha nem Г©rtenГ©, mi tГ¶rtГ©nik. AztГЎn hirtelen kitГЎrta a karjГЎt, arccal elЕ‘rebukott, Г©s hatalmas csattanГЎssal Г©rt fГ¶ldet a parton, tГЎrsai lГЎba elЕ‘tt, vГ¶rГ¶sre festve a homokot.
Thorék támadásba lendültek, egymással tökéletes összhangban, olajozottan működtek együtt. Lovaik ügetésének zaja árulta el őket, a harcosok megfordultak, és szembenéztek velük. Felugrottak lovaikra, és ők is támadásba lendültek, felkészültek rá, hogy középen összecsapnak.
Thor Г©s emberei mГ©g mindig elЕ‘nyben voltak a meglepetГ©s ereje miatt. Thor hГЎtranyГєlt, Г©s meglengette a parittyГЎjГЎt, benne egy kЕ‘vel. HГєsz mГ©terrЕ‘l halГЎntГ©kon is talГЎlta egyikГјket, aki Г©ppen fel akart Гјlni a lovГЎra. Holtan, gyeplЕ‘vel a kezГ©ben vГЎgГіdott hГЎtra.
Ahogy kГ¶zeledtek, Reece elhajГtotta fejszГ©jГ©t, Elden a dГЎrdГЎjГЎt, Г©s az ikrek a tЕ‘reiket. A homok hepehupГЎs volt, a lovak csГєszkГЎltak rajta, ezГ©rt erЕ‘sebben kellett eldobni a fegyvereiket, mint ГЎltalГЎban. Reece fejszГ©je cГ©lba talГЎlt, leterГtette az egyik ellenfelet, de a tГ¶bbiek elvГ©tettГ©k a dobГЎst.
ГЌgy nГ©gyen maradtak. A vezГ©r kitГ¶rt a csapatbГіl, egyenesen Reece felГ© vГЎgtatott, aki fegyvertelen volt; eldobta a fejszГ©jГ©t, de mГ©g nem volt ideje kardot rГЎntani. MegacГ©lozta magГЎt, de az utolsГі pillanatban Krohn elГ© ugrott, rГЎcsattintotta ГЎllkapcsГЎt a tГЎmadГі lovГЎnak lГЎbГЎra. A lГі eldЕ‘lt, Г©s vele egyГјtt a lovasa is a fГ¶ldre zuhant, Гgy Reece Г©letben maradt.
Kivonta kardját, és beleszúrta a katonába. Megölte, mielőtt az talpra ugorhatott volna.
Már csak hárman maradtak. Az egyik fejszével tört Eldenre, a feje felé hadonászott vele; Elden azonban kivédte a pajzsával, és még ugyanazzal a mozdulattal suhintott egyet a kardjával, és kettévágta a fejsze nyelét. Aztán megpördült, és összezúzta a támadó halántékát, amitől az leesett a lováról.
Egy másik harcos buzogányt húzott elő, és meglóbálta hosszú láncát. A tüskés vége hirtelen O’Connor felé vágódott. Túl gyorsan történt, a fiúnak nem maradt ideje reagálni.
Thor azonban Г©szrevette, Г©s barГЎtja elГ© vГЎgott, felemelte a kardjГЎt, Г©s lehasГtotta a lГЎncot a buzogГЎnyrГіl, mielЕ‘tt elГ©rhette volna O’Connort. Hallani lehetett, ahogy a kard ГЎtvГЎgja a vasat. Thor csodГЎlkozott, milyen Г©les az Гєj kardja. A tГјskГ©s labda ГЎrtalmatlanul zuhant a homokba, megkГmГ©lve a fiГє Г©letГ©t. KГ¶zben Conval lovagolt oda, Г©s leszГєrta lГЎndzsГЎjГЎval a fГ©rfit, aki azonnal meghalt.
Az utolsГі birodalmi harcos lГЎtta, hogy tГЎmadГіi sГєlyos tГєlerЕ‘ben vannak; fГ©lelem villant meg a szemГ©ben, majd hirtelen megfordГtotta a lovГЎt, Г©s vГ©gigvГЎgtatott a parton. Lova patГЎi mГ©ly nyomokat hagytak a homokban.
Mind a megfutamodГі katonГЎra emeltГ©k tekintetГјket: Thor kilЕ‘tt egy kГ¶vet a parittyГЎjГЎval, O’Connor egy nyilat, Reece pedig utГЎnahajГtott egy dГЎrdГЎt. A katona azonban tГєl kiszГЎmГthatatlanul haladt, a lova meg-megcsГєszott a homokban, Гgy egyikГјknek sem sikerГјlt eltalГЎlni.
Elden kardot rГЎntott, Г©s Thor tudta, hogy utГЎna akar eredni. Gyorsan felemelte a kezГ©t, jelezve, hogy maradjon a helyГ©n.
Ne! – kiáltott rá Thor.
Elden megfordult, Г©s rГЎmeredt.
Ha meghagyjuk az életét, utánunk fog küldeni másokat! – ellenkezett Elden.
Thor megfordult, visszanГ©zett a csГіnakra, Г©s tudta, hogy Г©rtГ©kes idЕ‘t veszГtenek, ha ГјldГ¶zЕ‘be veszik a katonГЎt – Г©s ezt nem engedhetik meg maguknak.
A Birodalom Гgy is, Гєgy is ГјldГ¶zni fog bennГјnket – jelentette ki Thor – Nem vesztegethetjГјk az idЕ‘t. Most az a legfontosabb, hogy minГ©l messzebbre jussunk innen. A fedГ©lzetre!
Ahogy a hajГіhoz Г©rtek, leugrottak a lovakrГіl. Thor a nyeregtГЎskГЎba nyГєlt, Г©s elkezdte kiГјrГteni. A tГ¶bbiek kГ¶vettГ©k a pГ©ldГЎjГЎt: kiraktГЎk a fegyvereket, valamint tГ¶bb zsГЎknyi Г©lelmet Г©s vizet. Ki tudja, milyen hosszГє ideig tart majd az Гєt, mennyi idЕ‘ telik el, mire Гєjra megpillantjГЎk a szГЎrazfГ¶ldet– mГЎr ha egyГЎltalГЎn lГЎtjГЎk mГ©g. Thor Krohn szГЎmГЎra is raktГЎrozott el Г©lelmet.
ГЃtdobta a zsГЎkokat a hajГі korlГЎtja fГ¶lГ¶tt; nagy puffanГЎs kГsГ©retГ©ben a fedГ©lzeten Г©rtek fГ¶ldet.
Thor megragadta a vastag, Г¶sszecsomГіzott kГ¶telet, amely a csГіnak oldalГЎn lГіgott. A durva kГ¶tГ©l a kezГ©be vГЎgott, mikГ¶zben vizsgГЎlgatta. A vГЎllГЎra fektette Krohnt. MindkГ©t sГєly prГіbГЎra tette az izmait, de azГ©rt a fedГ©lzet felГ© hГєzta magГЎt. Krohn a fГјlГ©be nyГјszГtett, Г©les karmГЎt a mellkasГЎnak nyomta, mikГ¶zben kapaszkodott.
Thor hamarosan a korláton túl volt, Krohn leugrott róla a fedélzetre, a többiek szorosan a nyomukban. Thor áthajolt a korláton, és lenézett a parton álló lovakra, amelyek úgy festettek, mintha parancsra várnának.
És velük mi lesz? – kérdezte Reece mellé állva.
Thor megfordult, Г©s szemГјgyre vette a hajГіt: olyan hat mГ©ter hosszГє volt, Г©s feleakkora szГ©les. ElГ©g volt hetГјknek, de a lovaknak mГЎr nem jutott hely. MГ©g ha meg is prГіbГЎlnГЎk felhozni Е‘ket, letaposhatnГЎk a fГЎt, szГ©troncsolhatnГЎk a hajГіt. Itt kell Е‘ket hagyniuk.
Nincs más választásunk – mondta Thor, miközben vágyódva nézett utánuk – Újakat kell találnunk.
O’Connor is áthajolt a korláton.
Okos lovak – szólt – Jól kiképeztem őket. Hazamennek, ha azt parancsolom nekik.
Г‰s ezzel Г©leset fГјttyentett nekik.
A paripГЎk megfordultak, Г©s ГЎtnyargaltak a homokon, majd vГ©gГјl eltЕ±ntek az erdЕ‘ben, Г©s a GyЕ±rЕ± felГ© vettГ©k az irГЎnyt.
Thor hГЎtrafordult, a bajtГЎrsaira nГ©zett, aztГЎn a hajГіra, Г©s az elЕ‘ttГјk elterГјlЕ‘ vГ©gtelen tengerre. A lovaik nГ©lkГјl most mГЎr mindenkГ©pp el kellett hajГіzniuk. BelesГјppedtek a valГіsГЎgba. Teljesen egyedГјl voltak, a csГіnakon kГvГјl nem volt semmijГјk, Г©s Г©ppen Г¶rГ¶kre elhagyni kГ©szГјltГ©k a GyЕ±rЕ± partjait. Most mГЎr nem volt visszaГєt.
Г‰s hogyan helyezzГјk vГzre ezt a ladikot? – tudakolta Conval, mikГ¶zben mind lefelГ© bГЎmultak, nГ©gy Г©s fГ©l mГ©ter mГ©lyre, a hajГіtestre. Egy kis rГ©szГ©t a Tartuvian hullГЎmai nyaldostГЎk, de a nagyobb rГ©sze szilГЎrdan ГЎllt a homokban.
Ide! – kiáltott fel Conven.
Átsiettek a másik oldalra, amelynek széléről vastag vaslánc függött, és az alján súlyos vasgolyót pillantottak meg a homokban.
Conven lenyúlt, és megrántotta a láncot. Nyögött és erőlködött, de nem volt képes felemelni.
Túl nehéz – morogta.
Conval Г©s Thor odaszaladt, hogy segГtsenek neki, Гgy mГЎr hГЎrman kaptГЎk el a lГЎncot, Г©s hГєztГЎk. Thor meghГ¶kkent, hogy ilyen nehГ©z: hiГЎba kГјszkГ¶dtek vele hГЎrman, egy centire sem tudtГЎk felemelni. VГ©gГјl mindhГЎrman elengedtГ©k, Г©s lerogytak a homokba.
Hadd segГtsek – szГіlt elЕ‘relГ©pve Elden.
Hatalmas termetГ©vel fГ¶lГ©jГјk tornyosult, lenyГєlt, Г©s megrГЎntotta a lГЎncot. SikerГјlt neki egyedГјl felemelni a labdГЎt. Thor le volt nyЕ±gГ¶zve. Mindenki odaugrott, Г©s egy emberkГ©nt elkezdtГ©k hГєzni a lГЎncot. Fokozatosan haladtak, egyszerre nagyjГЎbГіl harminc centit emeltek rajta, mГg vГ©gГјl ГЎt nem rГЎntottГЎk a korlГЎt felett, Г©s a fedГ©lzetre nem tettГ©k.
A csГіnak megmozdult, ringattГЎk kicsit a hullГЎmok, de a homokban maradt.
Az árboc! – kiáltotta Reece.
Thor megfordult, és két, közel hat méter hosszú farudat pillantott meg a hajó oldalán, és rájött, mire szolgálnak. Odarohant Reece-szel, és megragadta az egyiket, miközben Conval és Conven megfogta a másikat.
Amikor elhagyjuk a partot – üvöltötte Thor – húzzátok fel a vitorlákat!
Előrehajoltak, beledöfték a rudakat a homokba, és minden erejükkel tolni kezdték; Thor nyögött az erőlködéstől. A hajó leheletnyit megmozdult. Közben Elden és O'Connor odafutott a hajó közepébe, és meghúzta a köteleket, hogy a vászonvitorlák felemelkedjenek. Ez sem volt egyszerű művelet, egyszerre megint csak fél métert húztak rajta. Szerencsére erős volt a szél, és ahogy teljes erőből nekifeszültek, és próbálták kiszedni ezt a meglepően nehéz csónakot a homokból, a vitorlák felemelkedtek, és a szél kezdett beléjük kapni.
VГ©gГјl, mire a csГіnak mГЎr ringatГіzott alattuk, a vГzre siklott, Г©s sГєlytalanul lebegett, Thor vГЎlla reszketett az erЕ‘feszГtГ©stЕ‘l. Elden Г©s O'Connor teljesen kifeszГtettГ©k a vitorlГЎkat, Г©s hamarosan mГЎr ki is hajГіztak a tengerre.
Diadalmasan felkiГЎltottak, ahogy visszatettГ©k a rudakat a helyГјkre, Г©s ГЎtszaladtak a mГЎsik oldalra, hogy segГtsenek Eldennek Г©s O’Connornak rГ¶gzГteni a hajГіkГ¶teleket. Krohn nyГјszГ¶gГ¶tt mellettГјk, izgatott lett ettЕ‘l az egГ©sztЕ‘l.
A hajó céltalanul sodródott. Thor O’Connorral az oldalán odasietett a kormányhoz.
Akarsz kormányozni? – kérdezte Thor a fiútól.
O’Connor szélesen elmosolyodott.
Nagyon szГvesen.
Elkezdtek igazГЎn felgyorsulni, cirkГЎltak a Tartuvian sГЎrga vizГ©n, szГ©llel a hГЎtukban. VГ©gre mozgГЎsban voltak. Thor mГ©lyet sГіhajtott. Elindultak.
Thor a hajóorr felé vette az irányt, Reece mellette. Krohn befurakodott közéjük, és Thor lábára hajtotta a fejét, ő pedig megsimogatta puha, fehér szőrét. Krohn megnyalogatta gazdája kezét, aki egy kis zsákból előhúzott egy darab húst, és elé vetette.
Thor a roppant tengert figyelte. A horizonton a birodalmi hajók apró, fekete pöttyök, biztosan a Gyűrű McCloud felőli oldalára tartanak. Szerencsére más kötötte le a figyelmüket, és nem szúrták ki a területükre betolakodó magányos csónakot. Tiszta volt az ég, jó hátszelük volt, és csak egyre gyorsultak.
Thor kinГ©zett, Г©s azon tГ¶prengett, vajon mi vГЎr rГЎjuk. Azon tЕ±nЕ‘dГ¶tt, vajon mennyi idЕ‘, amГg birodalmi fГ¶ldre Г©rnek, Г©s mi fogadja majd ott Е‘ket. MegtalГЎljГЎk-e a Kardot, hogy vГ©gzЕ‘dik mindez? TisztГЎban volt vele, hogy az esГ©lyeik meglehetЕ‘sen rosszak, mГ©gis felvillanyozta a tГ©ny, hogy vГ©gre Гєton van. Г–rГ¶mmГЎmorban Гєszott, hogy idГЎig eljutottak, Г©s alig vГЎrta, hogy visszaszerezze a Kardot.
- Mi van, ha nincs is itt? – vetette fel Reece.
Thor megfordult, Г©s rГЎnГ©zett.
- A Kard – egГ©szГtette ki mondandГіjГЎt Reece – Mi van, ha nincs itt? Ha elveszett? MegsemmisГјlt? Vagy ha egyszerЕ±en csak nem bukkanunk a nyomГЎra? VГ©gГјl is a Birodalom ГіriГЎsi.
- Vagy ha a Birodalom esetleg rájön, hogyan használja? – kapcsolódott be Elden mély hangján, mögéjük lépve.
- És mi van, ha megtaláljuk, de nem tudjuk visszavinni? – szólt Conven.
A kis csapat csak ГЎllt ott, Г©s Г¶sszenyomta Е‘ket a tenger sok megvГЎlaszolatlan kГ©rdГ©s sГєlya. Ez az utazГЎs egy tГ©boly.
EgyszerЕ±en Е‘rГјlet.
NEGYEDIK FEJEZET
Gareth fel-alá járkált apja dolgozószobájának kőpadlóján – a kastély legfelső emeletén található kis szobában, amelyet az apja oly nagy becsben tartott. Ő pedig apránként tönkretette.
KГ¶nyvespolctГіl kГ¶nyvespolcig sГ©tГЎlt, Г©rtГ©kes kГ¶teteket borГtott le, Е‘srГ©gi, bЕ‘rkГ¶tГ©sЕ± kГ¶nyveket, amelyek Г©vszГЎzadok Гіta a csalГЎd tulajdonГЎban ГЎlltak. SzГ©tszaggatta a kГ¶tГ©seket, Г©s aprГі darabokra tГ©pte az oldalakat. Ahogy feldobta Е‘ket a levegЕ‘be, Гєgy hullottak a fejГ©re, akГЎr a hГіpihГ©k. Belekapaszkodtak a testГ©be, Г©s az arcГЎn vГ©gigcsorgГі nyГЎlba tapadtak. EltГ¶kГ©lt szГЎndГ©ka volt mindent, az utolsГі darabig tГ¶nkretenni ezen az apja ГЎltal imГЎdott helyen. KГ¶nyvenkГ©nt haladt.
Odasietett a sarokasztalhoz, felkapta pipГЎjГЎt a maradГ©k Гіpiummal, Г©s reszketЕ‘ kГ©zzel erЕ‘sen beleszГvott. Jobban szГјksГ©ge volt az adagjГЎra, mint valaha. Teljesen rГЎszokott, ha tehette volna, minden percben szГvja. Ennek segГtsГ©gГ©vel akarta elЕ±zni az apja kГ©pГ©t, amely ГЎlmГЎban, sЕ‘t mГЎr Г©bren is kГsГ©rtette.
Ahogy letette a pipГЎjГЎt, az apjГЎt lГЎtta maga elЕ‘tt ГЎllni rothadГі holttestkГ©nt. A hulla minden alkalommal jobban oszladozott, mГЎr alig volt rajta hГєs, inkГЎbb tЕ±nt csontvГЎznak; Gareth elkapta a tekintetГ©t a borzalmas lГЎtvГЎnyrГіl.
RГ©gebben tГ¶bbszГ¶r is rГЎtГЎmadt a szellemkГ©pre, de mГЎra rГЎjГ¶tt, hogy semmi Г©rtelme. ГЌgy mostanra mГЎr csak elfordГtotta a fejГ©t, Г©s mГЎshovГЎ nГ©zett. A helyzet mindig ugyanaz volt: az apja rozsdГЎs koronГЎval a fejГ©n, nyitott szГЎjjal, megvetЕ‘en mГ©regette, majd kezГ©t kinyГєjtva, egy ujjal vГЎdlГіn rГЎmutatott. EttЕ‘l a rГ©mes tekintettЕ‘l Gareth-nek olyan Г©rzГ©se tГЎmadt, hogy a napjai meg vannak szГЎmlГЎlva, Г©s csak idЕ‘ kГ©rdГ©se, Г©s Е‘ is apja sorsГЎra jut. MindennГ©l jobban gyЕ±lГ¶lt rГЎnГ©zni. Egy jГі oldala mindenkГ©pp volt az apja meggyilkolГЎsГЎnak: az, hogy tГ¶bbГ© nem kellett nГ©zegetnie az ГЎbrГЎzatГЎt. A sors irГіniГЎja, hogy most mГ©gis tГ¶bbet lГЎtja, mint eddig bГЎrmikor.
Megfordult, Г©s a jelenГ©s felГ© hajГtotta a pipГЎt, hГЎtha elГ©g gyorsan sikerГјl dobnia, Г©s eltalГЎlja.
A pipa azonban csak repГјlt a levegЕ‘ben, nekicsapГіdott a falnak, Г©s darabokra hullott. Az apja mГ©g mindig ott ГЎllt, Г©s mereven bГЎmult le rГЎ.
- A kГЎbГtГіszer most nem segГt rajtad – korholta.
Gareth nem bГrta tovГЎbb. RГЎtГЎmadt a rГ©mre, kezГ©t elЕ‘renyГєjtva prГіbГЎlta megkarmolni az arcГЎt; de mint mindig, most is csak a levegЕ‘t markolta, rГЎadГЎsul, ahogy ГЎtbotladozott a szobГЎn, kemГ©nyen apja faasztalГЎnak ГјtkГ¶zГ¶tt, Г©s magГЎra rГЎntotta, mikГ¶zben a padlГіra zuhant.
Gurult a fГ¶ldГ¶n, egГ©szen kifulladt. Ahogy felnГ©zett, Г©szrevette, hogy megvГЎgta a karjГЎt. VГ©r csГ¶pГ¶gГ¶tt az ingjГ©re, Г©s ahogy lenГ©zett, megГЎllapГtotta, hogy napok Гіta ugyanabban az alsГіingben alszik; sЕ‘t, tulajdonkГ©ppen hetek Гіta nem is Г¶ltГ¶zГ¶tt ГЎt. FutГіlag rГЎpillantott a tГјkГ¶rkГ©pГ©re, Г©s lГЎtta, hogy a haja kГіcos Г©s gondozatlan; Гєgy nГ©zett ki, mint egy kГ¶zГ¶nsГ©ges ГєtonГЎllГі. Egy rГ©sze nem akarta elhinni, hogy ilyen mГ©lyre sГјllyedt. Egy mГЎsik rГ©szГ©t viszont mГЎr nem is Г©rdekelte a dolog. Az egyetlen megmaradt Г©rzГ©se az Г©getЕ‘ vГЎgy a pusztГtГЎsra – megsemmisГteni apja minden holmijГЎt, mindent, ami rГЎ emlГ©kezteti. LegszГvesebben lerombolta volna ezt a kastГ©lyt, Г©s vele egyГјtt egГ©sz KirГЎlyudvarhelyet. Ez lenne a megfelelЕ‘ bosszГє azГ©rt a bГЎnГЎsmГіdГ©rt, amelyet gyerekkГ©nt kellett elviselnie. Az emlГ©kek benneragadtak, mint egy tГјske, amelyet nem lehet kihГєzni.
TГЎgra nyГlt a szoba ajtaja, Г©s beviharzott rajta Gareth egyik szolgГЎja. ArcГЎn fГ©lelem tГјkrГ¶zЕ‘dГ¶tt.
- Felséges úr – szólt – Zajt hallottam. Jól vagy? Uram, hiszen vérzel!
Gareth gyűlölettel nézett fel a fiúra. Megpróbált lábra állni, de megcsúszott valamin, és visszaesett a padlóra. Még kába volt az utolsó szippantástól.
- FelsГ©g, majd Г©n segГtek!
Г‰s ezzel odarohant hozzГЎ, elkapta borzasztГі vГ©kony, csont Г©s bЕ‘r karjГЎt.
De Gareth-nek mГ©g mindig volt egy kis erЕ‘tartalГ©ka, Гgy amikor a fiГє megГ©rintette a kardjГЎt, fГ©lrelГ¶kte, egГ©szen a szoba tГєlsГі vГ©gГ©ig.
- Ha még egyszer hozzám nyúlsz, levágom a kezed! – forrongott.
A fiГє rГ©mГјlten hГЎtrГЎlt. KГ¶zben egy mГЎsik szolga lГ©pett a szobГЎba egy idЕ‘sebb fГ©rfi kГsГ©retГ©ben, aki ismerЕ‘s volt Gareth-nek. Derengett neki, hogy ismeri valahonnan, de egyszerЕ±en nem tudta hovГЎ tenni.
- KirГЎlyom – mondta egy Г¶reg, reszelЕ‘s hang – mГЎr fГ©l napja vГЎrunk rГЎd a tanГЎcsteremben. A tanГЎcstagok nem vГЎrhatnak tovГЎbb. SГјrgЕ‘s Гјgyeket kell megtГЎrgyalni, mielЕ‘tt vГ©ge a napnak. SzГЎmГthatunk rГЎd?
Gareth összeszűkült szemmel méregette, és próbált rájönni, kicsoda. Halványan emlékezett rá, hogy az apját szolgálta. A tanácsterem...az ülés...mind a fejében kavargott.
- Ki vagy te? – kérdezte.
- Fenség, Aberthol vagyok. Atyád bizalmas tanácsadója – válaszolta közelebb lépve.
Gareth feje kezdett kitisztulni. Aberthol. A tanács. Az ülés. Villámgyorsan pörögtek a fejében a gondolatok, majd szétrobbant tőlük. Semmi másra sem vágyott, mint hogy egyedül lehessen.
- Hagyj most! – csattant fel – Majd jövök.
Aberthol bólintott, és kisietett a szobából a szolgával, majd becsukta maga mögött az ajtót.
Gareth csak tГ©rdelt, arcГЎt a kezГ©be temette, Г©s prГіbГЎlt gondolkodni, emlГ©kezni. Olyan sok minden tГ¶rtГ©nt. AprГЎnkГ©nt visszajГ¶tt neki minden. A pajzs nem mЕ±kГ¶dГ¶tt; a Birodalom tГЎmadГЎst indГtott; a kirГЎlyi udvar fele elment; a hГєga vezette el Е‘ket...SzilГ©ziГЎba...Gwendolyn...Ez az. Erre prГіbГЎlt meg visszaemlГ©kezni.
Gwendolyn. LeГrhatatlanul, szenvedГ©lyesen gyЕ±lГ¶lte. Most mindennГ©l jobban szerette volna megГ¶lni. Meg kellett Г¶lnie. A vilГЎgon minden bajГЎnak Е‘ az okozГіja. Valahogy meg kell talГЎlnia a mГіdjГЎt, hogy visszaadja neki mindezt, akkor is, ha belehal. AztГЎn szГ©pen sorban elintГ©zi a tГ¶bbi testvГ©rГ©t is.
Kezdte magГЎt jobban Г©rezni a gondolattГіl.
Nagy nehezen feltГЎpГЎszkodott, vГ©gigbotorkГЎlt a helyisГ©gen, Г©s kГ¶zben felborГtott egy Г©jjeliszekrГ©nyt. Ahogy kГ¶zeledett az ajtГіhoz, az apja egyik szeretett alabГЎstrom szobrГЎra siklott a tekintete. Megfogta, Г©s a fejГ©nГ©l fogva a falhoz vГЎgta.
A szobor ezer darabra tört. Aznap először, Gareth elmosolyodott. Talán ez a nap mégsem lesz olyan szörnyű.
*
Gareth bemasГrozott a tanГЎcsterembe nГ©hГЎny szolgГЎja ГЎltal kГ¶zrefogva. TenyerГ©vel benyomta a hatalmas tГ¶lgyfaajtГіkat, mire a zsГєfolt teremben mindenki felugrott, hogy megtisztelje. Hamarosan mГЎr az Г¶sszes fГ©rfi vigyГЎzzban ГЎllt.
Ez egyébként elégedettséggel töltötte volna el, de ezen a napon ügyet sem vetett rá. Gyötörte az apja szelleme, és forrongott a dühtől, hogy a húga elment. Kavarogtak az érzések benne, valahogyan ki kellett ömlesztenie őket a világra.
ГЃtbotladozott a roppant csarnokon, Гіpiumos bГіdultsГЎgГЎban vГ©gigsГ©tГЎlt a folyosГі kГ¶zepГ©n a trГіnjГЎhoz. TГ¶bb tucat tanГЎcsos ГЎllt fГ©lre az ГєtjГЎbГіl. Egyre tГ¶bben gyЕ±ltek ide, Г©s ma viharos energiГЎk lengtГ©k kГ¶rbe a helyet, tapinthatГі volt a feszГјltsГ©g a levegЕ‘ben. Гљgy tЕ±nt, egyre tГ¶bb Г©s tГ¶bb embert foglalkoztat a fГ©l udvar tГЎvozГЎsГЎnak hГre, Г©s hogy a pajzs nem vГ©delmezi Е‘ket tГ¶bbГ©. Mintha az Г¶sszes, KirГЎlyudvarhelyen maradt ember idecsЕ‘dГјlt volna, hogy vГЎlaszt kapjon a kГ©rdГ©seire.
Azokkal persze Gareth nem szolgГЎlhatott.
Ahogy peckesen vГ©gigsГ©tГЎlt az elefГЎntcsont lГ©pcsЕ‘n apja trГіnszГ©kГ©hez, Г©szrevette, hogy Lord Kultin, magГЎnhaderejГ©nek vezГ©re ГЎll a trГіn mГ¶gГ¶tt tГјrelmesen. Еђ az egyetlen ember az udvarban, akiben mГ©g megbГzhat. Mellette sorakozott fel tГ¶bb tucatnyi harcosa. NГ©mГЎn ГЎlltak, kezГјk a kardjuk markolatГЎn nyugodott. LГЎtszott, hogy harcra kГ©szen vГЎrnak, Г©s akГЎr az Г©letГјket is felГЎldoznГЎk Gareth-Г©rt. Ez maradt az utolsГі dolog, ami megnyugtatta.
Гњlt a trГіnjГЎn, Г©s vГ©gigfuttatta tekintetГ©t a termen. Annyi arcot lГЎtott, de csak nГ©hГЎnyat ismert fel. Г‰s egyikГјkben sem bГzott. Minden nap tisztogatott kГ¶ztГјk; rengeteg embert vetett bГ¶rtГ¶nbe, Г©s mГ©g tГ¶bbet adott hГіhГ©r kezГ©re. Nem telt el Гєgy nap, hogy ne Г¶letett volna meg legalГЎbb egy maroknyi embert. Гљgy gondolta, ez a jГі taktika: ГЎllandГі kГ©szenlГ©tben tartotta az embereket, sosem lehettek nyugodtak, Г©s Гgy puccsot sem mertek szervezni ellene.
A teremre csend telepedett, mindenki dermedten bГЎmult rГЎ. Гљgy tЕ±nt, nem mernek megszГіlalni. Г‰s Е‘ pont ezt akarta elГ©rni. Semmi sem lelkesГtette fel jobban, mint hogy rettegГ©st csepegtessen alattvalГіi szГvГ©be.
Aztán Aberthol végre előrelépett, botja visszhangot vert a kövön. Megköszörülte a torkát.
- KirГЎlyom – kezdte Г¶reg, rekedtes hangjГЎn – KirГЎlyudvarhelyen jelen pillanatban nagy a fejetlensГ©g. Nem tudom, mely hГrek jutottak el a fГјledbe: a pajzs nem mЕ±kГ¶dik; Gwendolyn elhagyta KirГЎlyudvarhelyet, Г©s magГЎval vitte Kolkot, Bromot, Kendricket, AtmГ©t, az EzГјstcsapatot, a lГ©giГіt, a sereged felГ©t – Г©s velГјk tartott KirГЎlyudvarhely lakГіinak fele is. Akik itt maradtak, ГєtmutatГЎst vГЎrnak tЕ‘led, hogy jelГ¶ld ki a kГ¶vetkezЕ‘ lГ©pГ©st. FelsГ©g, a nГ©p vГЎlaszokat akar.
- Ráadásul – szólt egy másik tanácstag, akit Gareth halványan felismert – azt beszélik, hogy máris áttörték a Szakadékot. A szóbeszéd szerint Andronicus milliós hadseregével már el is foglalta a Gyűrű McCloud felőli oldalát.
Felháborodott morajlás söpört végig a termen; bátor harcosok tucatjai súgtak össze rettegéssel az arcukon, és a pánik futótűzként terjedt.
- Ez nem lehet igaz! – kiáltott fel az egyik katona.
- Pedig az! – bizonygatta az egyik tanácsos.
- Akkor minden reményünk oda! – harsogta egy másik katona – Ha lerohanták a McCloudokat, a Birodalom Királyudvarhely ellen fog vonulni. Sehogy sem tudjuk őket visszatartani.
- Meg kell vitatnunk a megadГЎs feltГ©teleit, uram – jelentette ki Aberthol Gareth-nek cГmezve.
- Megadás!? – kiabált be még valaki – Nem adhatjuk meg magunkat!
- Ha nem Гgy teszГјnk – kapcsolГіdott be mГ©g valaki – szГ©tzГєznak minket. Hogy is ГЎllhatnГЎnk ki egymilliГі ember ellen?
A nagyteremben sokan felhördültek, a katonák és a tanácsosok vitatkoztak egymással. Teljes káosz lett úrrá a tömegen.
A tanács vezetője a kőpadlóhoz ütötte vaspálcáját, és elkiáltotta magát:
- CSENDET!
SzГ©p lassan mindenki elhallgatott. Megfordultak, Г©s rГЎnГ©ztek a fГ©rfira.
- Ezeket a döntéseket a királynak kell meghoznia, nem nekünk – vetette fel a tanács egyik tagja – Végtére is Gareth a törvényes király, és nem a mi dolgunk a megadás feltételeit megvitatni. Már ha egyáltalán megadjuk magunkat.
Minden szempár Gareth-re szegeződött.
- Királyom – mondta Aberthol kimerültséggel a hangjában – mit javasolsz, mit tegyünk a Birodalom seregével?
HalГЎlos csend telepedett a teremre.
Gareth csak Гјlt ott, lebГЎmult az emberekre, Г©s vГЎlaszolni prГіbГЎlt. De egyre nehezebb Г©s nehezebb volt szГЎmГЎra tisztГЎn gondolkodni. Folyton hallotta apja hangjГЎt a fejГ©ben, ahogy ГјvГ¶lt vele, mint kisgyerekkorГЎban. MegЕ‘rjГtette ez az egГ©sz, Г©s a hang nem akart megszЕ±nni.
A trГіn fГЎbГіl kГ©szГјlt karfГЎjГЎt kaparГЎszta. NГ©ma csend volt a csarnokban, a fГЎn vГ©gighГєzott kГ¶rГ¶m hangjГЎn kГvГјl semmit sem lehetett hallani.
A tanГЎcstagok aggodalmas pillantГЎst vГЎltottak.
- FelsГ©ges Гєr – vette ГЎt a szГіt egy mГЎsik tanГЎcstag – ha azt vГЎlasztod, hogy nem adjuk meg magunkat, azonnal meg kell erЕ‘sГtenГјnk KirГЎlyudvarhelyet. Minden bejГЎratГЎt, az utakat, a kapukat. Ide kell hГvnunk minden katonГЎt, Г©s elЕ‘kГ©szГteni a vГ©delmet. Fel kell kГ©szГјlnГјnk az ostromra, megfelelЕ‘ mennyisГ©gЕ± Г©lelmet elraktГЎrozni, Г©s megvГ©deni a polgГЎrainkat. Rengeteg a tennivalГі. KГ©rlek, uram! Add ki a parancsot! Mondd el, mit tegyГјnk!
A terem ismГ©t elnГ©mult, mindenki Gareth felГ© fordult.
Gareth vГ©gГјl felemelte a fejГ©t, Г©s rГЎjuk meredt.
- Nem vesszük fel a harcot a Birodalommal – jelentette ki – De nem is adjuk meg magunkat.
A teremben mindenki zavartan nГ©zett Г¶ssze.
- Akkor mit fogunk tenni, uram? – tudakolta Aberthol.
Gareth megköszörülte a torkát.
- MegГ¶ljГјk Gwendolynt! – folytatta – Most csak ez szГЎmГt.
Szavait döbbent csend követte.
- Gwendolynt? – kiáltott fel kérdőn a tanács egyik tagja, miközben meglepett mormogás támadt a szobában.
- Minden erőnket utánaküldjük, és lemészároljuk a követőivel együtt, még mielőtt Sziléziába érnének.
- De fensГ©g, hogy segГt ez a helyzetГјnkГ¶n? – kiГЎltott fel egy tanГЎcsos – Ha megtГЎmadjuk, azzal kiszolgГЎltatjuk az erЕ‘inket. A birodalmi csapatok kГ¶rГјlvennГ©k Г©s megsemmisГtenГ©k a seregГјnket.
- RГЎadГЎsul KirГЎlyudvarhelyet nyГlt tГЎmadГЎsnak tennГ©nk ki! – vetette kГ¶zbe egy mГЎsik.
- Ha nem adjuk meg magunkat, azonnal meg kell erЕ‘sГtenГјnk KirГЎlyudvarhely vГ©delmГ©t! – kiГЎltotta egy csapat fГ©rfi nagy egyetГ©rtГ©sben.
Gareth megfordult, Г©s fagyosan nГ©zett a tanГЎcsosra.
- Minden emberünket arra fogjuk használni, hogy meggyilkoljuk a nővéremet! – szólt sötéten – Kivétel nélkül!
A terem elnГ©mult, amikor egy tanГЎcstag a kЕ‘padlГіt vГ©gigkarcolva hГЎtratolta a szГ©kГ©t, Г©s felpattant.
- Nem fogom vГ©gignГ©zni, hogy a megszГЎllottsГЎgod tГ¶nkretegye KirГЎlyudvarhelyet! A magam rГ©szГ©rЕ‘l nem teljesГtem a parancsod!
- Én sem! – visszhangozta a férfiak fele a teremben.
Gareth Г©ktelen haragra gerjedt, Г©s mГЎr Г©pp fel akart ГЎllni, amikor hirtelen kivГЎgГіdott a csarnok ajtaja, Г©s berontott a megmaradt hadsereg parancsnoka. Minden szem rГЎ szegezЕ‘dГ¶tt. Egy fГ©rfit vonszolt maga utГЎn: zsГros hajГє, borotvГЎlatlan, Г¶sszekГ¶tГ¶zГ¶tt kezЕ± gazfickГіt. ElrГЎngatta a csarnok kГ¶zepГ©re, Г©s megГЎllt a kirГЎly elЕ‘tt.
- FelsГ©g – szГіlГtotta meg a parancsnok hЕ±vГ¶sen – Ez a fГ©rfi a VГ©gzet KardjГЎnak ellopГЎsa miatt kivГ©gzett hat tolvaj bЕ±ntГЎrsa; a hetedik, aki el tudott szГ¶kni. A legkГјlГ¶nГ¶sebb tГ¶rtГ©netet adta elЕ‘ nekem a Kard elrablГЎsГЎrГіl. BeszГ©lj! – nГіgatta a reszketЕ‘ alakot.
A fГ©rfi idegesen erre-arra tekingetett, csimbГіkos haja az arcГЎba lГіgott, Г©s elГ©g bizonytalannak tЕ±nt. VГ©gre felkiГЎltott:
- MegparancsoltГЎk, hogy lopjuk el a Kardot!
A tömeg felzúdult.
- Tizenkilencen voltunk! – folytatta a tolvaj – TizenkettЕ‘nek kГ¶zГјlГјnk az volt a feladata, hogy az Г©jszaka leple alatt vigye ГЎt a Kardot a SzakadГ©k hГdjГЎn, a Vadonba. Egy kocsiba rejtettГ©k, Гgy a hГdon Е‘rt ГЎllГі katonГЎknak fogalma sem volt, mit visznek. Mi heten a parancs szerint itt maradtunk a lopГЎs utГЎn. Azt ГgГ©rtГ©k, lГЎtszatbГіl bebГ¶rtГ¶nГ¶znek minket, aztГЎn szabadon engednek. De ehelyett a barГЎtaimat kivГ©geztГ©k. Nekem is ez lett volna a sorsom, ha nem menekГјlГ¶k el.
Izgatott morajlás hullámzott végig a tömegen.
- És hova vitték a kardot? – próbálta belőle kihúzni a parancsnok.
- Fogalmam sincs. Valahova a Birodalom mГ©lyГ©re.
- Г‰s ki parancsolt nektek ilyesmit?
- Ő! – bökte ki a bandita csontos ujját Gareth-re szegezve – A királyunk! Ő parancsolta meg nekünk!
A csarnokban sokan rémülten felszisszentek, többen kiáltozni kezdtek. Végül a tanács egyik tagja kopogott néhányat vaspálcájával, és csendet kért.
Az ГЎltalГЎnos hangzavar kissГ© alГЎbbhagyott.
Gareth, aki mГЎr remegett a fГ©lelemtЕ‘l Г©s a dГјhtЕ‘l, lassan felГЎllt trГіnjГЎbГіl. Erre mindenki elnГ©mult, Г©s rГЎmeredt.
Lassan végigsétált az elefántcsont lépcsőn. Léptei visszhangoztak, és olyan sűrű csönd telepedett a teremre, hogy szinte vágni lehetett.
ГЃtvГЎgott az ГјlГ©stermen, majd odaГ©rt a gazfickГіhoz. Egy lГ©pГ©sre tЕ‘le megГЎllt, Г©s fagyosan nГ©zte. A fГ©rfi mocorgott a parancsnok szorГtГЎsГЎban, Г©s minden lГ©tezЕ‘ irГЎnyba elnГ©zett, csak ne kelljen Gareth szemГ©be nГ©znie.
- A királyságomban ez a tolvajok és a hazugok jutalma – mondta Gareth halkan.
Azzal elЕ‘hГєzta tЕ‘rГ©t, Г©s egyenesen a fГ©rfi szГvГ©be mГЎrtotta.
A tolvaj felüvöltött a fájdalomtól, szeme kidülledt, aztán holtan rogyott össze.
A parancsnok Gareth-et mustrálta, összeráncolt szemöldökkel nézett le rá.
- Г‰pp most gyilkoltГЎl meg valakit, aki tanГєkГ©nt vallott ellened. Nem gondolod, hogy ez mГ©g inkГЎbb a bЕ±nГ¶ssГ©gedet bizonyГtja?
- Miféle tanú? – kérdezte Gareth mosolyogva – A halottak nem beszélnek.
A parancsnok arca elvörösödött a méregtől.
- Azt azГ©rt ne felejtsd el, hogy Г©n vagyok az itt maradt, csonka sereged parancsnoka. Nem fogom jГЎtszani a bolondot. A tetteid alapjГЎn Гєgy sejtem, igenis bЕ±nГ¶s vagy abban a dologban, amivel megvГЎdoltak. Г‰s ha Гgy ГЎllnak a dolgok, akkor Г©n Г©s a seregem nem szolgГЎlunk tГ¶bbГ©. SЕ‘t, Е‘rizetbe veszlek azon az alapon, hogy elГЎrultad a GyЕ±rЕ±t!
Azzal jelzett embereinek, mire nГ©hГЎny tucat katona elЕ‘relГ©pett, kardot rГЎntott, Г©s elindult, hogy letartГіztassa Gareth-et.
Lord Kultin azonban kétszer annyi emberével lépett elő. Mind kivonták a kardjukat, és felsorakoztak Gareth mögött.
Álltak egymással szemben, Gareth középen.
Diadalmasan a parancsnokra vigyorgott. PrivГЎt haderejГ©nek lГ©tszГЎma meghaladta a seregГ©t, Г©s ezzel tisztГЎban is volt.
- Senki sem fog letartóztatni – jelentette ki Gareth gúnyos mosollyal az arcán – Te biztosan nem. Vidd az embereidet, és hagyd el az udvarom! Vagy a saját bőrödön fogod érezni haderőm haragját!
NГ©hГЎny feszГјlt pillanat elteltГ©vel a parancsnok vГ©gГјl megfordult, Г©s intett az embereinek. Egy emberkГ©nt visszavonultak, Г©s kivont karddal, Гіvatosan kimasГroztak a szobГЎbГіl.
- Ettől a naptól kezdve – dörögte a parancsnok – tudd, hogy nem szolgálunk többé! Egyedül kell szembenézned a Birodalom seregével. Remélem, jól bánnak majd veled! Jobban, mint ahogy te bántál apáddal!
A katonák nagy páncélcsörgés közepette kiviharzottak a csarnokból.
A több tucat tanácstag, szolga és nemes, aki ott maradt, némán álltak, néhányan sutyorogtak.
- Most hagyjatok! – őrjöngött Gareth – MINDENKI KIFELÉ!
Mindenki kitГіdult az ГјlГ©sterembЕ‘l, mГ©g Gareth privГЎt hadserege is.
Csak egyetlen szemГ©ly halogatta a tГЎvozГЎst.
Lord Kultin.
Csak Е‘ Г©s Gareth maradtak a szobГЎban. FelsГ©tГЎlt Gareth-hez, nГ©hГЎny lГ©pГ©sre tЕ‘le megГЎllt, Г©s az arcГЎt fГјrkГ©szte, mintha ki akarna olvasni belЕ‘le valamit. Kultin arca kifejezГ©stelen volt, mint mindig. Egy zsoldos arca.
- Nem Г©rdekel, mit Г©s miГ©rt tettГ©l – kezdett bele Г©rdes, sГ¶tГ©t hangjГЎn – Nem izgat a politikГЎd. Harcos vagyok. Nekem csak a pГ©nz szГЎmГt, amelyet nekem Г©s az embereimnek fizetsz.
SzГјnetet tartott.
- MГ©gis tudni akarom, hogy a sajГЎt kГvГЎncsisГЎgomat kielГ©gГtsem: tГ©nyleg te rendelted el, hogy azok a fickГіk vigyГ©k el a Kardot?
Gareth mereven nézett a férfira. Volt valami a tekintetében, ami saját magára emlékeztette: hidegség, könyörtelenség, megalkuvás.
- Mi van, ha igen? – kérdezett vissza.
Kultin hosszan bГЎmult rГЎ.
- De miГ©rt?
Gareth szГі nГ©lkГјl ГЎllta a tekintetГ©t.
Kultin szeme tГЎgra nyГlt a felismerГ©stЕ‘l.
- Ha te nem tudtad forgatni, akkor más se tudja? – tette fel a kérdés Kultin – Ugye emiatt?
Aztán átgondolta a következményeket is.
- SЕ‘t – tette hozzГЎ – azzal is biztosan tisztГЎban voltГЎl, hogy a kard eltГјntetГ©se megszГјnteti majd az energiapajzsot, Г©s szabadon tГЎmadhatГіk leszГјnk – Kultin szeme mГ©g jobban elkerekedett – Azt akartad, hogy megtГЎmadjanak minket, ugye? A lelked mГ©lyГ©n szeretnГ©d elpusztГtani KirГЎlyudvarhelyet – osztotta meg hirtelen felismerГ©sГ©t.
Gareth elmosolyodott.
- Nem minden helynek kell – mondta lassan, tagoltan – örökké tartania.
Г–TГ–DIK FEJEZET
Gwendolyn hatalmas kГsГ©retГ©vel rГіtta az utakat. Az ГіriГЎsi, sГ©tГЎlГі vГЎrost katonГЎk, tanГЎcsosok, szolgГЎk, EzГјstlovagok, lГ©giГіsok Г©s fГ©l KirГЎlyudvarhely alkotta. Gwenben tГєlcsordultak az Г©rzelmek. EgyfelЕ‘l mГЎmorГtГі volt vГ©gre megszabadulni a bГЎtyjГЎtГіl, Gareth-tЕ‘l, kikerГјlni a hatГЎskГ¶rГ©bЕ‘l, Г©s megbГzhatГі harcosokkal kГ¶rГјlvГ©ve utazni, akik megvГ©dik Е‘t. VГ©gre nem kell ГЎrulГЎsГЎtГіl tartania, vagy attГіl, hogy fГ©rjhez adja valakihez. Nem kell tГ¶bbГ© minden Г©ber pillanatГЎban ГЎllandГіan a hГЎta mГ¶gГ© nГ©zegetnie attГіl tartva, hogy valaki az Г©letГ©re tГ¶r.
Inspirálónak és megtisztelőnek érezte, hogy kiválasztották az uralkodásra, ennek a rengeteg embernek a vezetésére. A tömeg úgy követte, mintha valami próféta lenne, ahogy a Szilézia felé vezető végtelen úton meneteltek. Az uralkodójuknak tekintették – ez minden mozdulatukból kitűnt –, és várakozással tekintettek rá. Bűntudata volt; azt akarta, hogy az egyik fivéréé legyen a megtiszteltetés – bárkié, csak ne az övé. Ugyanakkor azt is látta, mennyi reményt ad a népnek, hogy igaz és becsületes vezetőjük van, és ez boldogsággal töltötte el. Azon lesz, hogy be tudja tölteni ezt a szerepet, főleg ezekben a sötét időkben.
Thorra gondolt, kГ¶nnyes bГєcsГєjukra a SzakadГ©knГЎl, Г©s ettЕ‘l Г¶sszeszorult a szГve; lГЎtta eltЕ±nni, ГЎtsГ©tГЎlni a SzakadГ©k hГdjГЎn, amely lassan kГ¶dbe veszett. LГЎtta, ahogy egy olyan Гєtra indul, amely a szinte biztos halГЎlba vezet. BГЎtor Г©s nemes kГјldetГ©s volt – ezt nem tagadhatta. KГјldetГ©s a kirГЎlysГЎg, a GyЕ±rЕ± Г©rdekГ©ben. MГ©gis folyton azt kГ©rdezte magГЎtГіl, miГ©rt pont Е‘. BГЎrcsak valaki mГЎs vГЎllalkozott volna rГЎ! Most mindennГ©l jobban szerette volna, ha mellette van. Ebben a zЕ±rzavaros idЕ‘ben, a hatalmas ГЎtalakulГЎs kГ¶zepette, amikor teljesen egyedГјl kell uralkodnia, rГЎadГЎsul a gyermekГ©vel a szГve alatt, azt akarta, hogy itt legyen vele. Rettenetesen aggГіdott Г©rte. El sem tudta kГ©pzelni az Г©letГ©t nГ©lkГјle; mГЎr a puszta gondolattГіl is sГrni tГЎmadt kedve.
De ehelyett csak mélyet sóhajtott, és próbált erősnek mutatkozni, tudván, hogy minden szem rá szegeződik, miközben vonulnak: végtelen karaván a poros országúton, északra, a távoli Szilézia felé tartva.
Gwennek még nem sikerült megemésztenie, hogy elszakadt a szülőhazájától. Felfoghatatlan volt számára, hogy az ősi védőpajzs nem működik, és hogy áthatoltak a Szakadékon. Az a szóbeszéd járta, hogy távoli kémek szerint Andronicus már partra is szállt a McCloud oldalon. Nem tudta, mit higgyen. Egyszerűen nem akarta elhinni, hogy mindez ilyen gyorsan megtörténhetett. Hiszen Andronicus-nak egész flottáját át kell küldenie az óceánon. Kivéve, ha McCloud áll a kard elrablása mögött, és ő intézte úgy, hogy a pajzs ne védje többé a Gyűrűt. De hogy lehetséges ez? Hogy sikerült neki ellopni? Hova vitte?
Érezte, milyen levert mindenki körülötte, és nem is tudta hibáztatni őket érte. Az egész társaságot megcsapta a reményteleség szele, és Gwen tudta, hogy okkal; a pajzs nélkül mind védtelenek voltak. Csak idő kérdése, hogy Andronicus betörjön: ha nem ma, akkor holnap vagy holnapután. És ha ez megtörtént, semmi esélyük visszatartani a seregét. Hamarosan elfoglalják ezt a helyet, mindent, amit szeretett és fontosnak tartott, és meggyilkolják a szeretteit.
Olyan volt, mintha a halГЎlba menetelnГ©nek. BГЎr Andronicus mГ©g nem Г©rt ide, olyan Г©rzГ©s volt, mintha mГЎris uralma alГЎ hajtotta volna Е‘ket. EszГ©be jutott valami, amit az apja mondott egyszer: gyЕ‘zd le egy hadsereg szГvГ©t, Г©s megnyerted a csatГЎt.
Gwen tudta, hogy az Е‘ feladata a lelkesГtГ©sГјk, hogy legyen egy kis biztonsГЎgГ©rzetГјk, sЕ‘t egy kicsit derЕ±lГЎtГіbbak legyenek. ElhatГЎrozta, hogy ezen lesz. Nem hagyhatta, hogy ilyen idЕ‘kben a sajГЎt, szemГ©lyes fГ©lelmei vagy a borГєlГЎtГЎsa ГєrrГЎ legyen rajta. EltГ¶kГ©lte, hogy nem fog elmerГјlni az Г¶nsajnГЎlatban. Ez most mГЎr nemcsak rГіla szГіl. Hanem a tГ¶bbi emberrЕ‘l Г©s a csalГЎdjaikrГіl, az Е‘ Г©letГјkrЕ‘l. SzГјksГ©gГјk volt rГЎ. Mind segГtsГ©get vГЎrtak tЕ‘le.
Az apjГЎra gondolt, Г©s azon tЕ±nЕ‘dГ¶tt, vajon Е‘ mit tenne. Elmosolyodott, ahogy rГЎ gondolt. BГЎtor arcot Г¶ltene, akГЎrmi is tГ¶rtГ©nik. Mindig azt tanГЎcsolta neki, hogy nagyzolГЎssal, jГіkedvvel rejtse el a fГ©lelmГ©t, Г©s ahogy visszagondolt az Г©letГ©re, tГ©nyleg soha nem lГЎtta fГ©lni. Egyetlen egyszer sem. TalГЎn ez csak a lГЎtszat volt; de ha Гgy is van, akkor Гјgyesen csinГЎlta. VezetЕ‘kГ©nt tisztГЎban volt vele, hogy ГЎllandГіan szem elЕ‘tt van, Г©s hogy a nГ©pnek lГЎtszatra van szГјksГ©ge, talГЎn mГ©g az irГЎnyГtГЎsnГЎl is jobban. TГєl Г¶nzetlen volt ahhoz, hogy megengedhesse magГЎnak a fГ©lelmet. Tanult a pГ©ldГЎjГЎbГіl. Еђ sem fogja kimutatni, ha fГ©l.
KГ¶rГјlnГ©zett, Г©s a mellette sГ©tГЎlГі Godfrey-ra siklott a tekintete. OldalГЎn Illepra, a gyГіgyГtГі; beszГ©lgettek egymГЎssal, Г©s Gwennek Гєgy tЕ±nt, egyre jobban kedvelik egymГЎst, miГіta a nЕ‘ megmentette a herceg Г©letГ©t. Gwen a tГ¶bbi testvГ©rГ©t is szerette volna maga mellett tudni. De Reece Thorral tartott, Gareth termГ©szetesen halott volt szГЎmГЎra, Kendrick pedig tovГЎbbra is valahol messze, keleten segГtette egy tГЎvoli vГЎros ГєjjГЎГ©pГtГ©sГ©t. Az volt az elsЕ‘ dolga, hogy Гјzent neki. ImГЎdkozott, hogy idЕ‘ben elГ©rje, Г©s fivГ©re SzilГ©ziГЎba siessen, hogy mellette legyen, Г©s segГtsen megvГ©deni a vГЎrost. LegalГЎbb kГ©t testvГ©re – Kendrick Г©s Godfrey – menedГ©ket talГЎlhat SzilГ©ziГЎban; amelyet mindannyiuk szГЎmГЎra fenntartott. KivГ©ve persze nЕ‘vГ©rГ©t, LuandГЎt.
Hosszú idő óta először gondolatai Luandára terelődtek. Mindig is keserű rivalizálás folyt közöttük; Gwent egyáltalán nem lepte meg, hogy nővére kihasználta az első adandó alkalmat, hogy elhagyja Királyudvarhelyet, és hozzáment ahhoz a McCloudhoz. Luanda mindig is törekvő volt, és mindenben az első akart lenni. Gwendolyn szerette, és felnézett rá, amikor fiatalabb volt; Luanda azonban csak versengett vele, és nem viszonozta szeretetét. Aztán egy idő után Gwen már nem is próbálkozott.
És bár haragudott rá, azért érdekelte, mi lehet vele most, hogy Andronicus legyőzte a McCloudokat. Megölték? Megborzongott a gondolatra. Riválisok voltak, de végső soron mégiscsak testvérek voltak, és nem akarta idő előtt holtan látni.
AztГЎn az anyjГЎra gondolt, aki a csalГЎdjГЎbГіl egyedГјl KirГЎlyudvarhelyen maradt Gareth-tel. KirГЎzta a hideg a gondolattГіl. HiГЎba haragudott rГЎ mГ©g mindig annyira, nem akarta, hogy Гgy vГ©gezze. Mi lesz vele, ha lerohanjГЎk KirГЎlyudvarhelyet? Еђt is megГ¶lik majd?
Nem tehetett rГіla, de olyan Г©rzГ©se tГЎmadt, mintha a jГіl felГ©pГtett Г©lete darabokra hullana. Mintha csak tegnap lett volna, amikor a nyГЎr derekГЎn Luanda eskГјvЕ‘jГ©t ГјltГ©k meg: pompГЎs Гјnnep volt, sokasГЎg ГЎramlott KirГЎlyudvarhelyre, Е‘ Г©s a csalГЎdja egyГјtt voltak, Гјnnepeltek – a GyЕ±rЕ± pedig bevehetetlen volt. Гљgy tЕ±nt, Г¶rГ¶kre Гgy marad.
Most viszont minden szГ©thullott. Semmi sem maradt a rГ©gi.
Hideg őszi szél fújt, szorosabbra húzta vállán a kék gyapjúkabátot. Idén rövid volt az ősz; és már közelgett is a tél. Érezte a jeges fuvallatot, és egyre párásabb lett a levegő, ahogy a Szakadék mentén északnak tartottak. Egyre hamarabb sötétedett, és új hang töltötte be a levegőt: a téli madarak hangja. Vörös és fekete keselyűk voltak, amelyek alacsonyan köröztek, amikor hűvösebbre fordult az idő. Szüntelenül károgtak, és a hangjuk néha már Gwen idegeire ment. Mintha a közelgő halál hangja lett volna.
Miután elbúcsúzott Thortól, elindultak a Szakadék mentén észak felé. Tudták, hogy ez az út vezet a Gyűrű nyugati felének legnyugatibb városába: Sziléziába. Ahogy haladtak, a Szakadék hátborzongató ködje hullámokban terjengett, rátapadva Gwen bokájára.
- Már nem vagyunk messze, úrnőm – mondta egy hang.
Gwen odapillantott, és Srogot látta állni a másik oldalán harcosai gyűrűjében, Szilézia jellegzetes, vörös vértjét, páncélingjét és csizmáját viselve. Gwent megérintette Srog kedvessége, hűsége édesapja emlékéhez, és az ajánlata, hogy Szilézia legyen a menedékük. Fogalma sem volt, egyébként mit tettek volna. Kénytelenek lettek volna Királyudvarhelyen maradni, és a mai napig ki volnának szolgáltatva Gareth árulásának.
Srog volt az egyik legtiszteletremГ©ltГіbb lord, akivel valaha talГЎlkozott. Mivel tГ¶bb ezer katona ГЎll a rendelkezГ©sГ©re, Г©s az Е‘ ellenЕ‘rzГ©se ГЎllt a Nyugat hГres erЕ‘dje, nem kellett volna tisztelettel adГіznia senkinek. Еђ mГ©gis hЕ±sГ©get fogadott Gwen apjГЎnak. Mindig is kГ©nyes hatalmi egyensГєly volt kГ¶ztГјk. Gwen nagyapja idejГ©n SzilГ©ziГЎnak szГјksГ©ge volt KirГЎlyudvarhelyre; apja idejГ©n kevГ©sbГ©; Г©s az Е‘ idejГ©ben egyГЎltalГЎn nem. SЕ‘t, most, hogy a pajzs nem vГ©di Е‘ket tГ¶bbГ©, Г©s hogy ilyen zЕ±rzavar tГЎmadt KirГЎlyudvarhelyen, Е‘k azok, akik rГЎszorulnak SzilГ©zia segГtsГ©gГ©re.
TermГ©szetesen itt voltak a legjobb harcosok – az EzГјstcsapat Г©s a lГ©giГі –, ahogy a tГ¶bb ezer, Gwent kГsГ©rЕ‘ katona is, akik a kirГЎly hadseregГ©nek felГ©t tettГ©k ki. Srog mГ©gis megtehette volna, mint a tГ¶bbi lord, hogy leereszti kapuit, Г©s csak az Г¶vГ©irЕ‘l gondoskodik.
Ehelyett felkereste Gwent, alattvalói hűséget esküdött neki, és ragaszkodott hozzá, hogy mindnyájukat befogadja. Gwen elhatározta, hogy egy nap valahogy meghálálja ezt a kedvességet. Már ha mind túlélték ezt az egészet.
- Ne aggódj! – felelte lágyan, kezét gyengéden a férfi csuklójára téve – A világ végére is elmennénk, hogy beléphessünk városod kapuin. Igazán szerencsések vagyunk, hogy kitüntettél a kedvességeddel minket ezekben a nehéz időkben.
Srog elmosolyodott. Középkorú harcos volt túl sok, csatában szerzett forradással az arcán. Haja vörösesbarna, állkapcsa erős, és nem viselt szakállt. Srog talpig férfi volt, nem csak lord, hanem igazi harcos is.
- Az Г©desapГЎdГ©rt tГјzГ¶n-vГzen ГЎt harcolnГ©k! – vГЎlaszolta – Nem vГЎrok kГ¶szГ¶netet. Nagy megtiszteltetГ©s, hogy a lГЎnyГЎt szolgГЎlhatom, Г©s Гgy lerГіhatom az adГіssГЎgom. VГ©gtГ©re is, az Е‘ kГvГЎnsГЎga volt, hogy uralkodj. ГЌgy hГЎt, ha neked felelek, egyben neki is.
Szintén Gwen közelében vonult Kolk és Brom. Mögöttük több ezer sarkantyú, hüvelyben csilingelő kard és páncélt súroló pajzs folytonos zörgése hallatszott. Hatalmas hangzavar volt, amely egyre messzebb és messzebb jutott észak felé a Szakadék mentén.
- Hölgyem – szólt Kolk – Gyötör a bűntudat. Nem kellett volna hagynunk, hogy Thor, Reece és a többiek egymagukban induljanak a Birodalomba. Többünknek kellett volna jelentkezni, és velük tartani. Az én lelkemen fog száradni, ha valami történik velük.
- Ezt a kГјldetГ©st vГЎlasztottГЎk – felelte Gwen – Ez a becsГјlet kГјldetГ©se volt. AkГЎrkinek is kellett mennie, mГЎr Гєton van. A bЕ±ntudat ezen nem segГt.
- Г‰s mi lesz, ha nem tГ©rnek vissza idЕ‘ben a Karddal? – vetette fel Srog – Nem telik sok idЕ‘be, mГg Andronicus megjelenik a kapuinknГЎl.
- Akkor szembeszállunk velük – jelentette ki Gwen határozottan. Próbált annyi bátorságot erőltetni a hangjába, amennyit csak tudott, és remélte, hogy ez egy kicsit megnyugtatja a többieket. Észrevette, hogy a többi tábornok is felé fordul, és őt figyeli.
- Az utolsó leheletünkig harcolni fogunk – tette hozzá – Szó sem lehet visszavonulásról, megadásról.
Érezte, hogy a generálisokat lenyűgözi. Ő is el volt ragadtatva a saját hangjától, és meglepte a bensőjéből előtörő erő. Az apja és a MacGil királyok hét generációjának ereje volt ez.
Ahogy tovГЎbb masГroztak, az Гєt balra Г©les kanyart vett, Г©s ahogy Gwen rГЎfordult, megtorpant az elГ© tГЎrulГі lГЎtvГЎnytГіl.
SzilГ©zia.
EmlГ©kezett, hogy kislГЎnykorГЎban az apja elhozta ide kirГЎndulni. Ez a hely azГіta is vissza-visszatГ©rt ГЎlmaiban, a hely, amely annyira varГЎzslatosnak tetszett szГЎmГЎra. Most, felnЕ‘tt nЕ‘kГ©nt megpillantva mГ©g mindig elakadt a lГ©legzete.
SzilГ©zia volt a legszokatlanabb vГЎros, amelyet valaha lГЎtott. Az Г©pГјletek, erЕ‘dГtmГ©nyek, a rengeteg szikla – minden Е‘si, ragyogГі vГ¶rГ¶sbЕ‘l Г©pГјlt. SzilГ©zia magasabban fekvЕ‘ fele, amely Г©gig Г©rЕ‘ Г©pГјletekkel, mellvГ©dekkel Г©s tornyokkal volt tele, a szГЎrazfГ¶ldre Г©pГјlt, mГg az alsГі fele a SzakadГ©k szГ©lГ©be lett beleГ©pГtve. A SzakadГ©k kavargГі kГ¶dje ki-be fГєjt rajta, beburkolta, ettЕ‘l ragyogott Г©s szikrГЎzott fГ©nyben vГ¶rГ¶sen. Г‰s ettЕ‘l tЕ±nt Гєgy, mintha felhЕ‘k kГ¶zГ© Г©pГјlt volna.
SГЎncai harminc mГ©terre magasodtak, mellvГ©dek koronГЎztГЎk Е‘ket, Г©s vГ©gtelen sok fal hГєzГіdott mГ¶gГ¶ttГјk. A vГЎros valГіsГЎgos erЕ‘d volt. MГ©g ha egy hadsereg ГЎt is hatolt volna falain, le kellett volna ereszkednie a vГЎros alsГіbb rГ©szeire, le a sziklГЎkon, Г©s a SzakadГ©k szГ©lГ©n kellett volna harcolniuk. Ilyen hГЎborГєt egyetlen hГіdГtГі hadsereg sem szГvesen visel. Emiatt maradt fenn a vГЎros ezer esztendeje.
Gwen emberei is szájtátva megálltak, és a lány érezte, hogy őket is lenyűgözi a látvány.
Gwen hosszú idő óta először derűsebben látta a helyzetüket. Erre a helyre nem ér el Gareth keze, és ezt a helyet érdemes lenne védeni. Itt uralkodhat. És akkor esetleg – csak esetleg – a MacGil királyság újra felemelkedhet.
Srog csГpЕ‘re tett kГ©zzel ГЎllt, Г©s Гєgy szemlГ©lte a sajГЎt vГЎrosГЎt, mintha most lГЎtnГЎ elЕ‘szГ¶r. SzemГ©ben bГјszkesГ©g csillogott.
- Isten hozott SzilГ©ziГЎban!
HATODIK FEJEZET
Thor hajnalhasadtakor Г©bredt a lГЎgyan ringatГіzГі ГіceГЎnon, amelyen idЕ‘nkГ©nt hullГЎmtarГ©jok verЕ‘dtek fel, Г©s megcsillantak az elsЕ‘ nap tompa fГ©nyГ©ben. A Tartuvian vilГЎgossГЎrga vize szikrГЎzott a reggeli homГЎlyban. A hajГі csendben siklott a vГzen, a hajГіtestet csapkodГі hullГЎmokon kГvГјl egy hangot sem lehetett hallani.
Thor felГјlt, Г©s kГ¶rГјlnГ©zett. SzemhГ©jГЎt elnehezГtette a kimerГјltsГ©g – tulajdonkГ©ppen mГ©g soha nem Г©rezte magГЎt ilyen fГЎradtnak. Napok Гіta hajГіztak, Г©s itt, a vilГЎg mГЎsik felГ©n minden annyira mГЎs volt! A levegЕ‘ sЕ±rЕ± volt a pГЎrГЎtГіl, Г©s eleve jГіval melegebb volt, mint otthon. Mintha folyamatosan vizet lГ©legezne be az ember. LassГєnak, lomhГЎnak Г©rezte magГЎt tЕ‘le, Г©s elnehezГјltek a vГ©gtagjai. Mintha a nyГЎr birodalmГЎba lГ©pett volna be.
VГ©gigfuttatta tekintetГ©t barГЎtain, akik ГЎltalГЎban mГЎr pirkadat elЕ‘tt Г©bren voltak. Most mind a fedГ©lzeten elnyГєlva aludtak. MГ©g Krohn is, aki pedig mindig Г©ber szokott lenni, mellette szunyГіkГЎlt. A sЕ±rЕ± trГіpusi idЕ‘jГЎrГЎs mindegyikГјkre kihatott. EgyikГјk sem tГ¶rЕ‘dГ¶tt tГ¶bbГ© a hajГі kormГЎnyzГЎsГЎval – napokkal ezelЕ‘tt feladtГЎk. Semmi Г©rtelme nem volt: a nyugati szГ©lnek kГ¶szГ¶nhetЕ‘en a vitorlГЎk mindig teljesen kifeszГјltek, Г©s az ГіceГЎn varГЎzslatos dagГЎlya ГЎllandГіan egy irГЎnyba ГЎllГtotta a hajГіjukat. Mintha egy hely vonzanГЎ Е‘ket magГЎhoz, Г©s hiГЎba prГіbГЎltГЎk meg tГ¶bbszГ¶r is kormГЎnyozni, megvГЎltoztatni az irГЎnyt, semmire sem jutottak. AztГЎn beletГ¶rЕ‘dtek, hagytГЎk, vigye Е‘ket a Tartuvian arra, amerre, akarja.
Nem mintha tudnГЎk, a Birodalmon belГјl hova menjenek – merГјlt fel Thorban. AmГg az ГЎradat szГЎrazfГ¶ld felГ© tereli Е‘ket, nincs gond.
Krohn felkelt, nyГјszГtett, majd elЕ‘rehajolt, Г©s megnyalta gazdГЎja arcГЎt. Thor a szinte mГЎr Гјres zsГЎkjГЎba nyГєlt, Г©s odaadta Krohnnak az utolsГі szГЎrГtott hГєsrudat. MegdГ¶bbenГ©sГ©re Krohn nem kapta ki a kezГ©bЕ‘l, mint mГЎskor; ehelyett csak nГ©zte, az Гјres zsГЎkra vГЎndorolt a tekintete, majd jelentЕ‘sГ©gteljesen bГЎmult vissza a fiГєra. Habozott, hogy elfogadja-e az Г©telt, Г©s Thor rГЎjГ¶tt, hogy pГЎrduca nem akarja elЕ‘le elvenni az utolsГі falatot.
Meghatotta a gesztus, de ragaszkodott hozzá, hogy egyen, ezért barátja szájába nyomta a húst. Tudta, hogy nemsokára kifutnak élelemből, imádkozott, hogy mielőbb szárazföldre érjenek. Fogalma sem volt, mennyi ideig tarthat még az út; mi van, ha hónapokig? Mit fognak enni?
A nap errefelГ© gyorsan felkГєszott az Г©gre, Г©s tГєl hamar kezdett fГ©nyesen Г©s erЕ‘sen sГјtni. Thor felГЎllt, amikor a kГ¶d kezdett felszГЎllni a vГzrЕ‘l, Г©s a hajГіorrba sГ©tГЎlt.
Kinézett, miközben a csónak finoman ringatózott alatta, és figyelte, ahogy eloszlik a köd. Pislogott néhányat, azt hitte, képzelődik, mivel távoli földet látott kirajzolódni a horizonton. Felgyorsult a pulzusa. Szárazföld. Valódi szárazföld!
A legszokatlanabb formájú föld tárult a szeme elé: két hosszú, keskeny félsziget a tengerbe nyúlva, mint egy vasvilla két vége, és ahogy a köd felemelkedett, Thor elnézett jobbra-balra, és meglepetten látta, hogy két földnyelv veszi őket körül, körülbelül ötven méterre tőlük. Egy hosszú öböl kellős közepébe sodorta őket az áramlat.
Füttyentett egyet, mire bajtársai felriadtak. Talpra szökkentek, és odasiettek mellé a hajóorrba, hogy kinézzenek.
ГЃlmГ©lkodva ГЎlltak ott; a legegzotikusabb part volt, amit valaha lГЎttak: sЕ±rЕ± dzsungel, magasba szГ¶kЕ‘ fГЎk szegГ©lyeztГ©k a partot; olyan vastagok, hogy lehetetlen volt lГЎtni, mi van mГ¶gГ¶ttГјk. Thor gigantikus, kilenc mГ©ter magas pГЎfrГЎnyokat pillantott meg, amelyek a vГz fГ¶lГ© hajoltak; Г©gig Г©rЕ‘, sГЎrga Г©s lila fГЎkat lГЎtott; Г©s mindenhonnan idegen zajok hallatszottak megГЎllГЎs nГ©lkГјl: vadak, madarak, rovarok Г©s ki tudja, mi mГЎs vicsorgГЎsa, rikГЎcsolГЎsa Г©s Г©neklГ©se.
Thor nagyot nyelt. Olyan érzése támadt, mintha az állatok kifürkészhetetlen királyságába készülnének belépni. Itt minden más volt; még a levegő illata is furcsa, idegen volt számukra. Távolról sem emlékeztette itt őket semmi a Gyűrűre. A többiek egymásra néztek, és Thor látta a szemükben a tétovázást. Mind azon tűnődtek, miféle szerzetek várják majd őket abban az őserdőben.
Nem mintha lett volna választásuk. Az áramlat egy irányba sodorta őket, úgyhogy nyilvánvaló, hogy itt kellett a Birodalom földjére lépniük.
- Ide! – kiáltotta O’Connor.
Mind odarohantak hozzГЎ. A korlГЎtnГЎl ГЎllt, elЕ‘rehajolt, Г©s a vГzre mutatott. Hatalmas rovart lГЎttak meg a hajГі mellett Гєszni: vilГЎgГtГі lila, hГЎrom mГ©teres pГ©ldГЎny volt, Г©s tГ¶bb szГЎz lГЎbbal rendelkezett. VilГЎgГtott a hullГЎmok alatt, majd ahogy vГ©gigsiklott a vГz felszГnГ©n, tГ¶bb ezer kis szГЎrnya zГјmmГ¶gni kezdett, Г©s a vГz fГ¶lГ© emelte. EzutГЎn visszasГјllyedt, Г©s Гєjra a vГz felszГnГ©n vitorlГЎzott, majd alГЎmerГјlt. AztГЎn kezdte az egГ©szet elГ¶lrЕ‘l.
Miközben figyelték, hirtelen a levegőbe emelkedett, a fiúkkal szemmagasságba, lebegett, és négy, hatalmas zöld szemét rájuk szegezte. Sziszegő hangot adott ki, mire mind önkéntelenül hátraugrottak, és a kardjukért nyúltak.
Elden elЕ‘relГ©pett, Г©s felГ© suhintott. Mire azonban a fegyver elГ©rte volna, a lГ©ny mГЎr Гєjra a vГzben volt.
Amikor a hajójuk hirtelen megállt, és nagy zökkenéssel a partra ért, a fiúk repültek hátra pár métert, majd visszazuhantak a fedélzetre.
Thor szГve gyorsabban kezdett verni, ahogy vГ©gignГ©zett a parton: alattuk keskeny tengerpart terГјlt el, amelyet tГ¶bb ezer kis, csipkГ©zett, vilГЎgoslila szikla alkotott.
Szárazföld. Megcsinálták.
Elden vezette a sort a horgonyig, közösen felemelték, majd a part szélére vetették. Lemásztak a láncon, és a partra ugrottak, Thor mászás közben átadta Krohnt Eldennek.
Fellélegzett, amikor a lába földet érintette. Annyira jó érzés volt földet – száraz, szilárd földet – érezni a talpa alatt! Azt se bánná, ha soha többé nem kellene hajóra szállnia.
Megragadták a köteleket, és amennyire csak lehet, a partra húzták a csónakot.
- Szerintetek elviszi majd a dagály? – kérdezte Reece a hajóra emelve tekintetét.
Thor rГЎnГ©zett; Гєgy tЕ±nt, elГ©g biztosan ГЎll a homokban.
- Ezzel a vasmacskával biztosan nem – jegyezte meg Elden.
- A dagály nem – szólt O’Connor – Inkább az a kérdés, nem vetnek-e rá szemet mások.
Thor mГ©g egy utolsГі, kГіsza pillantГЎst vetett a hajГіra, Г©s rГЎjГ¶tt, a barГЎtjГЎnak igaza van. MГ©g ha rГЎ is talГЎlnak a Kardra, elГ©g valГіszГnЕ±, hogy az Гјres part vГЎrja majd Е‘ket visszatГ©rve.
- És akkor hogy jutunk vissza? – tette fel a kérdést Conval.
Thornak az az érzése támadt, mintha az út minden egyes állomásánál felégetnének maguk mögött minden hidat.
- Majd kitalálunk valamit – mondta Thor – Végül is biztos akadnak más hajók is a Birodalomban, nem?
Igyekezett hatГЎrozottnak tЕ±nni, hogy megnyugtassa a barГЎtait. De a lelke mГ©lyГ©n mГЎr nem volt olyan biztos magГЎban. Ezt az egГ©sz utazГЎst egyre baljГіslatГєbbnak Г©rezte.
Egy emberkГ©nt megfordultak, Г©s a dzsungel felГ© bГЎmultak. SЕ±rЕ± lombfalat lГЎttak, mГ¶gГ¶tte csak feketesГ©g. Az ГЎllatzaj alkotta hangzavar kГ¶rГјlvette Е‘ket, Г©s olyan hangos volt, hogy Thor alig hallotta a sajГЎt gondolatait. Mintha a Birodalom Г¶sszes vadГЎllata itt visГtozott volna, hogy Е‘ket ГјdvГ¶zГ¶lje.
Vagy figyelmeztesse.
*
Thor Г©s tГЎrsai egymГЎs mellett gyalogoltak a dzsungelben. Г“vatosan haladtak, mindegyikГјk Г©beren figyelt a sЕ±rЕ±, trГіpusi dzsungelben. Thor nehezen tudott gondolkodni, annyira ГЎllandГіsult a rovarok Г©s egyГ©b ГЎllatok kГіrusГЎnak visГtГЎsa, rikГЎcsolГЎsa kГ¶rГјlГ¶ttГјk. MГ©gis, amikor a lombok kГ¶zГ© nГ©zett, egyet sem lГЎtott.
Krohn szorosan a nyomГЎban volt, vicsorgott, Г©s felГЎllt a hГЎtГЎn a szЕ‘r. Thor mГ©g sosem lГЎtta ennyire Г©bernek. VГ©gignГ©zett a bajtГЎrsain, Г©s lГЎtta, hogy hozzГЎ hasonlГіan mindegyikГјk keze kardja markolatГЎn van, Г©s Е‘k is rettentЕ‘ idegesek.
Már órák óta mentek, mélyebbre és mélyebbre a dzsungelben; a levegő még forróbbá és sűrűbbé vált, még párásabbá, ezért egyre nehezebb volt lélegezni. Nyomvonalat követtek, amely egyszer ösvény lehetett; néhány letört ág árulkodott róla, hogy előttük valakik már választhatták ezt az utat. Thor csak remélni tudta, hogy annak a csoportnak a nyoma, akik a Kardot ellopták.
Felnézett, és a természetben gyönyörködött: minden hihetetlen méretűre nőtt, a levelek akkorák voltak, mint ő. Apró rovarnak érezte magát az óriások földjén. Észrevette, hogy valami suhog a levelek mögött, de nem tudta kivenni, mi az. Az a fenyegető érzése támadt, hogy figyelik őket.
VГ©gГјl a csapГЎs elЕ‘ttГјk szilГЎrd lombfalban Г©rt vГ©get. MegГЎlltak, Г©s zavartan egymГЎsra nГ©ztek.
- De hát az ösvény nem tűnhet el csak úgy! – kiáltott fel O’Connor kétségbeesetten.
- Nem is tűnt el – jelentette ki Reece a leveleket vizsgálgatva – A dzsungel csak visszafoglalta, ami az övé: benőtte az ösvényt.
- Akkor most merre? – kérdezte Conval.
Thor megfordult, körbenézett, és ugyanezen töprengett. Minden irányban sűrű lombozat, úgy tűnt, nincs kiút. Thor kezdett belesüppedni az önsajnálatba, és egyre elveszettebbnek érezte magát.
De aztГЎn tГЎmadt egy Г¶tlete.
- Krohn – súgta letérdelve az állat fülébe – Mássz fel arra a fára! Nézz körül! Mondd el, merre menjünk!
Krohn kifejezЕ‘ szemГ©vel nГ©zett vissza rГЎ, Г©s Thor Гєgy Г©rezte, megГ©rtette.
A pГЎrduc egy Г¶les fa felГ© rohant, amelynek tГ¶rzse tГz embernyi szГ©les volt, Г©s habozГЎs nГ©lkГјl felugrott rГЎ, Г©s karma segГtsГ©gГ©vel felkapaszkodott. Egyenesen felfelГ© kГєszott, majd az egyik legmagasabb ГЎgra szГ¶kkent. ElsГ©tГЎlt a vГ©gГ©ig, lenГ©zett, hegyezte a fГјleit. Thor mindig is Г©rezte, hogy Krohn Г©rti a szavait, Г©s most mГЎr biztos lehetett benne, hogy Гgy van.
Krohn visszahajlott, Г©s furcsa, dorombolГі hang jГ¶tt ki a torka mГ©lyГ©rЕ‘l. LecsГєszott a fatГ¶rzsГ¶n, Г©s elindult az egyik irГЎnyba. A fiГєk kГvГЎncsian nГ©ztek Г¶ssze, megfordultak, Г©s kГ¶vetni kezdtГ©k a leopГЎrdot a dzsungelben, mikГ¶zben sЕ±rЕ± lombokat toltak el az ГєtbГіl.
Néhány perc múlva Thor megkönnyebbülten látta, hogy az ösvény ismét láthatóvá válik: a törött ágak és lombok árulkodó jelként megmutatják, merre ment a csapat előttük. Thor lehajolt, és megpaskolta Krohnt, puszit nyomott a fejére.
- Fogalmam sincs, mi lett volna velünk nélküle – mondta Reece.
- Nekem sem – felelte Thor.
Krohn elГ©gedetten, bГјszkГ©n dorombolt.
Ahogy egyre mГ©lyebbre jutottak az Е‘serdЕ‘ben kanyarogva, Гєjfajta lombozat vette ГЎt az elЕ‘zЕ‘ helyГ©t: mindenГјtt hatalmas, Thor mГ©retЕ± virГЎgok pompГЎztak a legkГјlГ¶nfГ©lГ©bb szГnekben. A fГЎk ГЎgairГіl sziklagГ¶rgeteg mГ©retЕ± gyГјmГ¶lcsГ¶k csГјngtek le.
Mind álmélkodva megálltak. Conval odasétált az egyik gyümölcshöz, amely égővörös volt, és felemelte a kezét, hogy megérintse.
Hirtelen mГ©ly, morgГі hangra lettek figyelmesek.
A fiú hátrált, és felkapta a kardját. A többiek is idegesen tekingettek egymásra.
- Mi volt ez? – tudakolta Conval.
- Onnan jött – válaszolta Reece az egyik irányba mutatva.
Megfordultak, Г©s meresztettГ©k a szemГјket. Thor azonban mГЎst se lГЎtott, mint leveleket. Krohn vicsorogni kezdett.
Egyre hangosabb Г©s folytonosabb lett az ijesztЕ‘ hang, vГ©gГјl az ГЎgak is zizegni kezdtek. A fiГєk hГЎtrГ©bb lГ©ptek, kivontГЎk kardjukat, Г©s a lehetЕ‘ legrosszabbra felkГ©szГјlve vГЎrtak.
Ami elЕ‘bГєjt a dzsungelbЕ‘l, Thor legvadabb elkГ©pzelГ©seit is felГјlmГєlta. Г“riГЎsi rovar ГЎllt elЕ‘ttГјk, Г¶tszГ¶r nagyobb, mint Thor. ImГЎdkozГі sГЎskГЎra hasonlГtott: kГ©t hГЎtsГі lГЎbГЎn ГЎllt, kГ©t kisebb, mellsЕ‘ lГЎba a levegЕ‘ben lГіgott, Г©s vГ©gГјkГ¶n hosszГє karmok Г©ktelenkedtek. VilГЎgГtГі zГ¶ld testГ©t pikkelyek borГtottГЎk, Г©s kis szГЎrnyak nЕ‘ttek ki belЕ‘le, amelyek zГјmmГ¶gtek Г©s vibrГЎltak. KГ©t szeme volt a feje tetejГ©n, Г©s mГ©g egy az orra hegyГ©n. Ahogy kinyГєjtГіzott, mГ©g tГ¶bb karmot fedett fel, amelyek a nyaka alatt rejtЕ‘ztek, vibrГЎltak Г©s csapkodtak.
Föléjük tornyosult, és egy újabb karom jött ki a gyomrából: hosszú, vékony, előreálló kar tartozott hozzá; hirtelen, gyorsabban, mint bármelyik reagálhatott volna, kinyúlt, és felkapta O’Connor-t. Három karmát kiterjesztette, és a fiú dereka köré csavarta. Úgy emelte a magasba, mint egy levelet.
O'Connor meglendГtette a kardjГЎt, de kГ¶zel sem elГ©g gyorsan. A szГ¶rny megrГЎzta nГ©hГЎnyszor, aztГЎn egyszer csak kitГЎtotta a pofГЎjГЎt, megmutatva tГ¶bb sor Г©les fogГЎt, oldalra fordГtotta zsГЎkmГЎnyГЎt, Г©s kГ¶zelГtett vele a szГЎja felГ©.
O’Connor felvisГtott az azonnali Г©s fГЎjdalmas halГЎl torkГЎban.
Thor cselekedett. Gondolkodás nélkül követ helyezett a parittyájába, a bestia orrhegyén ülő harmadik szemére célzott, majd útjára bocsátotta a követ.
KГ¶zvetlenГјl a szemГ©t talГЎlta el. A szГ¶rnyeteg felГјvГ¶ltГ¶tt, rettenetes hangja elГ©g hangos volt ahhoz, hogy egy fГЎt szГ©tszakГtson. AztГЎn leejtette O’Connort, aki a levegЕ‘ben megpГ¶rdГјlve a dzsungel puha fГ¶ldjГ©re zuhant kisebb puffanГЎs kГsГ©retГ©ben.
Az ГЎllat felbЕ‘szГјlt, majd Thorra bГЎmult.
Thor tudta, hogy hasztalan lenne szembeszállni ezzel a lénnyel. Legalább egyiküket megölné, és lehet, hogy Krohnt is, ráadásul az értékes energiáikat is fecsérelnék. Úgy gondolta, talán betolakodtak a területére, és ha elég gyorsan eltűnnek innen, talán nem veszi a fáradságot, hogy üldözze őket.
- FUTÁS! – üvöltötte.
Megfordultak, és szaladni kezdtek – az óriásrovar pedig utánuk.
Thor hallotta a karmainek hangjГЎt, ahogy ГЎtvГЎgjГЎk a sЕ±rЕ± lombozatot mГ¶gГ¶ttГјk. A levegЕ‘be hasГtottak, mindГ¶ssze nГ©hГЎny centire a fejГ©tЕ‘l. SzГ©ttГ©pett levelek repГјltek a levegЕ‘be, Г©s zГЎporoztak a fejГјkre. Egy emberkГ©nt rohantak. Thor Гєgy Г©rezte, ha elГ©g messzire jutnak, elbГєjhatnak elЕ‘le valahol. Ha nem, akkor kГ©nytelenek felvenni vele a harcot.
Ekkor Reece megcsúszott mellette, átesett egy faágon, és arccal előre a lombok közé esett. Thor tudta, hogy nem lesz képes időben felállni. Megállt mellette, kardot rántott, és védelmezőn barátja és a szörnyeteg közé állt.
- FUSSATOK TOVГЃBB! – kiГЎltott ГЎt a vГЎlla felett a tГ¶bbieknek, akik szintГ©n megГЎlltak, hogy Recce-nek segГtsenek.
Az ГЎllat ГјvГ¶ltve Thor felГ© csГ¶rtetett, Г©s karmait a fiГє arca felГ© lendГtette. Thor lebukott, ezzel egy idЕ‘ben suhintott egyet a kardjГЎval, Г©s levГЎgta a bestia egyik karmГЎt, amitЕ‘l az szГ¶rnyЕ± sikolyt hallatott. ZГ¶ld folyadГ©kkal terГtette be Thort, aki felnГ©zve rГ©mГјlten ГЎllapГtotta meg, hogy a karom visszanЕ‘, Г©pp olyan gyorsan, mint ahogy elveszГtette. Mintha Thor nem is sebesГtette volna meg.
Nagyot nyelt. Гљgy lГЎtszik, lehetetlen megГ¶lni. Г‰s most mГ©g fel is bЕ‘szГtettГ©k.
A fenevad most újabb karral csapott le, amely egy másik helyről nőtt ki a testéből. Keményen Thor bordái közé vágott vele, amitől a fiú elrepült, és egy facsoport közepén landolt. A bestia Thor felé nyúlt egy másik karmával. Tudta, hogy bajban van.
Elden, O'Connor Г©s az ikrek elЕ‘rerohantak, Г©s mГ©g mielЕ‘tt a fenevad lecsaphatott volna, O'Connor kilЕ‘tt egy nyilat a szГЎjГЎba, amely beleГЎllt a torka hГЎtsГі falГЎba. ElbЕ‘dГјlt. Elden felkapta kГ©tkezes baltГЎjГЎt, Г©s a szГ¶rny hГЎtГЎba vГЎgta, mikГ¶zben Conven Г©s Conval elhajГtottak egy-egy dГЎrdГЎt, amelyek kГ©t oldalrГіl ГЎtszegeztГ©k a torkГЎt. Reece talpra ugrott, Г©s kardjГЎt az ГЎllat hasГЎba dГ¶fte. Thor felszГ¶kkent, Г©s egy kardsuhintГЎssal lecsapta a bestia Гєjabb karjГЎt. Krohn is beszГЎllt, a magasba ugrott, Г©s fogait ellenfelГјk nyakГЎba mГ©lyesztette.
A szГ¶rnyeteg Гєjra Г©s Гєjra felГјvГ¶ltГ¶tt, hiszen Гgy egyГјttesen tГ¶bb kГЎrt okoztak benne, mint ahogy Thor lehetsГ©gesnek tartotta volna. Nem akarta elhinni, hogy mГ©g mindig ГЎll, Г©s hogy a szГЎrnyai tovГЎbbra is rezegnek. Csak nem akart kimГєlni.
RГ©mГјlten figyeltГ©k, ahogy egyenkГ©nt lenyГєl, Г©s kihГєzza a lГЎndzsГЎkat, kardokat Г©s a fejszГ©t a testГ©bЕ‘l, sГ©rГјlГ©sei pedig azon nyomban begyГіgyulnak a szemГјk lГЎttГЎra.
LegyЕ‘zhetetlen volt.
HГЎtrahЕ‘kГ¶lt Г©s ordГtott, a lГ©giГіs fiГєk pedig rГ©mГјlten figyeltГ©k. Mindent beleadtak, mГ©gis kГ©ptelenek voltak igazГЎn megsebesГteni.
A szörny borotvaéles rágójával és karmaival felkészült az újabb támadásra. Thorban tudatosult, hogy semmit sem tehetnek. Itt lelik halálukat.
- EL AZ ÚTBÓL! – kiáltotta valaki.
A hang Thor háta mögül érkezett, és fiatalnak tűnt. Megfordult, és egy tizenegy év körüli kisfiúra esett a pillantása, aki egy korsó vizet vitt. Thor a földre bukott, a fiú pedig egyenesen a fenevad pofájába löttyintette a vizet.
Az ГЎllat hГЎtrГЎlt, Г©s ГјvГ¶ltГ¶tt, gЕ‘zГ¶lgГ¶tt a pofГЎja, majd karmГЎval az arcГЎt, szemГ©t, fejГ©t kezdte el tГ©pni. Гљjra Г©s Гєjra felvisГtott olyan hangosan, hogy Thornak a fГјlГ©re kellett tapasztania a kezГ©t.
AztГЎn vГ©gre megfordult, Г©s elviharzott, vissza a dzsungelbe, majd eltЕ±nt a rengetegben.
A fiГєk hГЎtrafordulva csodГЎlattal Г©s megbecsГјlГ©ssel nГ©ztek a fiГєra, aki rongyokban jГЎrt, belepte a piszok, hosszГє, barna haja Г©s vilГЎgoszГ¶ld, okos szeme volt. MezГtlГЎbassГЎgГЎbГіl Г©s mocskos kezГ©bЕ‘l ГtГ©lve itt Г©lhetett kint, a vadonban.
Thor mГ©g sosem Г©rzett nagyobb hГЎlГЎt senki irГЎnt.
- Fegyverekkel semmire sem mentek gathorszörny ellen – mondta a fiú a szemét forgatva – Szerencsétek, hogy meghallottam a kiáltásokat, és a közelben jártam. Különben már halottak lennétek. Hát nem tudjátok, hogy nem szabad szembeszállni vele?
Thor a barГЎtaira nГ©zett, egyikГјk sem tudott mit mondani.
- Nem akartunk vele megküzdeni – szólt végül Elden – Ő akart velünk.
- Olyat nem csinálnak – jelentette ki a fiú – kivéve, ha a területükre tévedsz.
- Mit kellett volna tennünk? – tudakolta Reece.
- ElЕ‘szГ¶r is, sose nГ©zz a szemГ©be! Ha tГЎmad, fekГјdj arccal a fГ¶ldre, amГg bГ©kГ©n nem hagy! Г‰s a legfontosabb: meg ne prГіbГЎlj elszaladni elЕ‘le!
Thor elЕ‘relГ©pett, Г©s egyik kezГ©t a fiГє vГЎllГЎra tette.
Megmentetted az Г©letГјnket. Sokkal tartozunk neked.
A fiГє vГЎllat vont.
- Nem Гєgy nГ©ztek ki, mint a Birodalom katonГЎi – jegyezte meg – InkГЎbb olyan, mintha valahonnan messzirЕ‘l jГ¶ttetek volna. MiГ©rt ne segГtenГ©k nektek? Ugyanolyan a jelzГ©setek, mint annak a csapatnak, akik nГ©hГЎny napja Г©rkeztek a hajГіval.
Thor és a többiek mindentudó pillantást váltottak, és a fiú felé fordultak.
- Tudod, hova mentek? – kérdezte Thor.
A fiГє vГЎllat vont.
- Nagy csapat voltak, és egy fegyvert cipeltek. Nehéznek tűnt; csak együtt tudták vinni. Napokig követtem őket. Gyerekjáték volt. Lassan mozogtak. Felületesek és óvatlanok voltak. Tudom, hova mentek, bár a falun túl már nem követtem őket. Elvihetlek titeket oda, és megmutathatom a helyes irányt, ha szeretnétek. De nem ma.
A fiГєk zavartak nГ©ztek Г¶ssze.
- Miért nem? – kérdezte Thor.
- Pár órán belül leszáll az éj. Nem szabad sötétedés után kint lenni.
- De miért nem? – faggatta Reece.
A fiГє Гєgy nГ©zett rГЎ, mint egy sГјltbolondra.
- Az ethabogarak miatt – válaszolta.
Thor elЕ‘relГ©pett, Г©s a fiГєra nГ©zett. Azonnal megkedvelte ezt a fiГєt. Intelligens volt, komoly, vakmerЕ‘, Г©s hatalmas volt a szГve.
- Tudsz egy helyet, ahol fedél alatt tölthetnénk az éjszakát?
A fiГє visszabГЎmult Thorra, megvonta a vГЎllГЎt, bizonytalannak tЕ±nt. Csak ГЎllt ott, Г©s habozott.
- Nem hiszem, hogy ez jГі Г¶tlet. Nagyapa mГ©rges lesz.
Hirtelen Krohn tűnt fel Thor mögött, és a fiú felé sétált – neki pedig azonnal felderült az arca.
- Wow! – kiáltott fel.
A párduc többször is megnyalogatta az arcát, és a fiú kuncogott örömében, majd megcirógatta Krohn fejét. Aztán letérdelt, leeresztette a dárdáját, és megölelte. Krohn odabújt hozzá, a fiúcska pedig izgatottan felnevetett.
- Hogy hГvjГЎk? – tudakolta – Г‰s mi Е‘?
- Krohn a neve – felelte Thor mosolyogva – Ritka, fehér leopárd. Az óceán túlsó partjáról származik. A Gyűrűből. Ahonnan mi is. Kedvel téged.
A fiГє nГ©hГЎny puszit nyomott a pГЎrduc fejГ©re, majd vГ©gГјl felГЎllt, Г©s Thorra emelte tekintetГ©t.
- Nos – kezdte még mindig bizonytalanul – azt hiszem, elvihetlek titeket a falunkba. Reméljük, papa nem lesz túl mérges! Ha igen, akkor nincs szerencsétek. Most gyertek utánam! Sietnünk kell. Hamarosan itt az éjszaka.
Azzal megfordult, Г©s elkezdett kГgyГіzni a fГЎk kГ¶zГ¶tt, a tГ¶bbiek utГЎna. Thort lenyЕ±gГ¶zte a fiГє ГјgyessГ©ge, hogy milyen jГіl kiismerte magГЎt az erdЕ‘ben. NehГ©z volt vele lГ©pГ©st tartani.
- Időről időre érkeznek hozzánk emberek – mesélte a fiú – Az óceán, az áramlat egyenesen az öbölbe hozza őket. Néhányan a tengerről jönnek, és átvágnak ezen a földön, miközben máshova tartanak. Nem mindegyikük éli túl. Megeszi őket valami a dzsungelban, vagy más módon pusztulnak el. Ti szerencsések voltatok. Sokkal rosszabb dolgokat is rejt az erdő, mint a gathorszörny.
Thor nagyot nyelt.
- AnnГЎl rosszabbat? MicsodГЎt?
A fiГє megrГЎzta a fejГ©t, Г©s tovГЎbb gyalogolt.
- Nem akarjГЎtok tudni. LГЎttam itt egy-kГ©t iszonyatos dolgot.
- MiГіta Г©lsz itt? – kГvГЎncsiskodott Thor.
- Mióta az eszemet tudom. Nagyapa költöztetett ide bennünket, amikor kicsi voltam.
- De miГ©rt pont egy ilyen helyre? Biztos akadnak ennГ©l vendГ©gszeretЕ‘bb helyek is.
- Nem ismered a Birodalmat, ugye? – kГ©rdezett vissza a fiГє – MindenГјtt ott vannak a katonГЎk. Nem kГ¶nnyЕ± kГvГјl maradni a lГЎtГіkГ¶rГјkbЕ‘l. Ha elkapnak, rabszolgГЎvГЎ tesznek. BГЎr nagyon ritkГЎn jГ¶nnek ki ide, ebbe a sЕ±rЕ± dzsungelbe.
Ahogy átverekedték magukat a szinte áthatolhatatlan lombozaton, Thor felnyúlt, hogy elsöpörjön egy levelet az útjából. A fiú megpördült, arrébblökte Thor kezét, és rákiáltott:
- NE NYГљLJ HOZZГЃ!
Mind megálltak, Thor jobban megnézte a levelet, amelyet félre akart hajtani. Óriási, sárga növény volt, ártatlalmatlannak tűnt.
A fiГє kinyГєjtotta a botjГЎt, Г©s finoman megГ©rintette a hegyГ©t; a levГ©l hirtelen a bot kГ¶rГ© tekeredett, hihetetlenГјl gyorsan, majd sistergЕ‘ hang kГsГ©retГ©ben a bot porrГЎ lett.
Thor teljesen megdöbbent.
- SajgГіlevГ©l – vilГЎgosГtotta fel a fiГє – MГ©reg. Ha megГ©rintetted volna, most hiГЎnyozna egy kezed.
Thor újfajta tisztelettel futtatta végig a szemét a lombozaton. Azon tűnődött, milyen szerencsések, hogy összeakadtak ezzel a fiúval.
Folytatták útjukat, Thor szorosan maga mellett tartotta a kezét, ahogy a többiek is. Igyekeztek óvatosabbak lenni, minden lépésükre ügyeltek.
- Maradjatok közel egymáshoz, és lépjetek ugyanoda, ahova én! Ne érjetek hozzá semmihez! Ne próbáljátok megenni azokat a gyümölcsöket! És a virágokat se szagoljátok meg – hacsak nem akartok elájulni!
- Hé, ez micsoda? – kérdezte O’Connor megfordulva, egy hatalmas, hosszú és keskeny, fénylő sárga gyümölcsre szegezve tekintetét, amely az egyik ágról csüngött le. O’Connor tett felé egy lépést, és már nyújtotta is a kezét.
- NE! – üvöltötte a fiú.
De mГЎr tГєl kГ©sЕ‘ volt. Ahogy megfogta, a fГ¶ld megnyГlt alattuk, Г©s Thor Г©rezte, ahogy csГєszik, sГЎr Г©s vГz kГsГ©retГ©ben lezГєg a mГ©lybe. FГ¶ldcsuszamlГЎs… egyszerЕ±en nem tudtak megГЎllni.
Mind ordГtottak, ahogy tГ¶bb tГz mГ©ter mГ©lyen az iszapba csГєsztak, egyenesen a dzsungel sГ¶tГ©t mГ©lysГ©geibe.
HETEDIK FEJEZET
Erec zihГЎlva Гјlt a lova hГЎtГЎn, Г©s felkГ©szГјlt rГЎ, hogy megtГЎmadja a vele szemben ГЎllГі, kГ©tszГЎz fЕ‘s hadsereget. VitГ©zГјl harcolt, Гgy sikerГјlt az elsЕ‘ szГЎzat leterГtenie, de mostanra a vГЎlla gyenge volt, a keze remegett. Gondolatban ГЎllandГіan harcra kГ©sz volt – azt viszont nem tudta, a teste mennyi ideig tudja kГ¶veti majd ebben. MГ©gis teljes erЕ‘bedobГЎssal harcolt, ahogy egГ©sz Г©letГ©ben, Г©s a sorsra bГzta magГЎt.
Felkiáltott, és megrúgta az ismeretlen ló oldalát, amelyet az egyik ellenfelétől szerzett, majd előretört.
A katonГЎk is megindultak, Erec magГЎnyos csatakiГЎltГЎsГЎhoz az Е‘ ГЎdГЎz kiГЎltГЎsuk tГЎrsult. MГЎr rengeteg vГ©rt kiontottak ezen a mezЕ‘n, mГ©gis egyГ©rtelmЕ± volt, hogy senki sem tГЎvozik, amГg tГ¶kГ©letesen meg nem semmisГtette az ellenfelГ©t.
Miközben vágtatott a sereg felé, Erec előhúzott egy dobókést az övéből, célzott, majd a sereg élén lovagló katona felé dobta. Tökéletes dobás volt, a férfi nyakát találta el, átszegezte a torkát. Elengedte a gyeplőt, és holtan csúszott le lováról. Ahogy Erec remélte, a többi ló lába elé került. Sok állat megbotlott benne, és a földre zuhant.
Erec minden erejét összegyűjtve egyik kezében dárdával, a másikban a pajzzsal, leengedett sisakrostéllyal tört előre. Olyan gyorsan és keményen akart a seregbe lovagolni, ahogy csak tud, nem törődve a csapásokkal, utat vágva magának a tömegen.
Üvöltve tört be közéjük. A sokévnyi lovagi torna most jó szolgálatot tett neki, és a hosszú dárdát szakavatottan használta egyik katona után a másikon, egymás után kiütve őket a nyeregből. Lelapult, és a másik kezével védte magát a pajzzsal; érezte a rá záporozó ütéseket: pajzsán, páncélján, minden irányból. Kardok, fejszék, buzogányok ütötték-vágták, hatalmas fegyvercsörgéssel. Imádkozott, hogy a páncélja kitartson. Vasmarokkal tartotta a gerelyét, igyekezett annyi katonát letarolni, amennyit csak tudott. Ahogy nyargalt előre, ösvényt vágott a hatalmas csapatba.
Nem lassГtott, Г©s nagyjГЎbГіl egy perc lovaglГЎs utГЎn vГ©gГјl kiГ©rt a mГЎsik oldalon, nyГlt terepre, miutГЎn egyenes utat vГЎgott a sereg kГ¶zepГ©be, Г©s amerre jГЎrt, halott katonГЎk hevertek utГЎna a fГ¶ldГ¶n. LegalГЎbb egy tucat harcost elpusztГtott, de Е‘ is megsГnylette a folyamatot. Nehezen lГ©legzett, tГ¶bb helyen fГЎjdalom hasГtott a testГ©be, Г©s a fГ©mek csattogГЎsa mГ©g mindig a fГјlГ©be csengett. Гљgy Г©rezte, mintha ledarГЎltГЎk volna. Ahogy vГ©gignГ©zett magГЎn, Г©szrevette, hogy csupa vГ©r; szerencsГ©re nagyobb sГ©rГјlГ©se nem volt. InkГЎbb csak kisebb horzsolГЎsok Г©s vГЎgГЎsok.
Конец ознакомительного фрагмента.
Текст предоставлен ООО «ЛитРес».
Прочитайте эту книгу целиком, купив полную легальную версию (https://www.litres.ru/pages/biblio_book/?art=43695591) на ЛитРес.
Безопасно оплатить книгу можно банковской картой Visa, MasterCard, Maestro, со счета мобильного телефона, с платежного терминала, в салоне МТС или Связной, через PayPal, WebMoney, Яндекс.Деньги, QIWI Кошелек, бонусными картами или другим удобным Вам способом.
Если текст книги отсутствует, перейдите по ссылке
Возможные причины отсутствия книги:
1. Книга снята с продаж по просьбе правообладателя
2. Книга ещё не поступила в продажу и пока недоступна для чтения